Vörösmarty Mihály: (Az éj palástja ... )
(Az éj palástja ... )
Az éj palástja lassan bontakozva
A földi kört az égkörrel vegyíti,
A hadzaj hallgat és a tér sikon
Ismét a mélységes csend lészen úr.
Különös összhangban a sok zagyva nesz
Lassúdadon kél és a sivatag
Álmatlan emberként figyel merőn
A Nilus-omlat távol bájdalára;
A tücskök szünhetetlen éjszava
Nedvért eseng a forró föld szinének,
S vizét elhagyván a homok fölé
Üvöltve mász a hosszu krokodil.
Először e komoly hangokba most
Idegen fiaknak fenn szózatja vág.
Az őri szó átzeng a táboron
S éjfélesen azt a szoborteremben
Egyik viszhang a másikig viszi,
Halkan, halkabban míg utóbb kivész
Egy hangzatú zsibajként halval el.
A szórt tüzeknek halvány fényinél
Mint egy gombolyt láthatni a hadat
S vivókat bolygva visszás csapatokban.
Ágyúfeken, dobon nyújtózva szól
A virrasztáshoz rögzött agg vitéz
Csodáiról legelső tettinek:
Hogyan Cenis hegyén egy intetével
Ösvényt az ifju Bonaparte tört
S tetőiről a megbüszkült sereg
Mint néze Italia gyönyörére le.
Sebes rohanva mennek Lódiba
Cremonából, Milanba Mantuából
S ismét elmondják a tündérregét,
Hol minden várnév győzedelmi név.
A pajtásság mellettök körbe ül
Hallván a szót a had-Homérokét.
A földi kört az égkörrel vegyíti,
A hadzaj hallgat és a tér sikon
Ismét a mélységes csend lészen úr.
Különös összhangban a sok zagyva nesz
Lassúdadon kél és a sivatag
Álmatlan emberként figyel merőn
A Nilus-omlat távol bájdalára;
A tücskök szünhetetlen éjszava
Nedvért eseng a forró föld szinének,
S vizét elhagyván a homok fölé
Üvöltve mász a hosszu krokodil.
Először e komoly hangokba most
Idegen fiaknak fenn szózatja vág.
Az őri szó átzeng a táboron
S éjfélesen azt a szoborteremben
Egyik viszhang a másikig viszi,
Halkan, halkabban míg utóbb kivész
Egy hangzatú zsibajként halval el.
A szórt tüzeknek halvány fényinél
Mint egy gombolyt láthatni a hadat
S vivókat bolygva visszás csapatokban.
Ágyúfeken, dobon nyújtózva szól
A virrasztáshoz rögzött agg vitéz
Csodáiról legelső tettinek:
Hogyan Cenis hegyén egy intetével
Ösvényt az ifju Bonaparte tört
S tetőiről a megbüszkült sereg
Mint néze Italia gyönyörére le.
Sebes rohanva mennek Lódiba
Cremonából, Milanba Mantuából
S ismét elmondják a tündérregét,
Hol minden várnév győzedelmi név.
A pajtásság mellettök körbe ül
Hallván a szót a had-Homérokét.
| Igy éjruhában e csodás tanya |
A láb gyakorta botlik Afrika
Kardjára, s konytyra elvarrt aranyokkal.
Nyerítve száguld e homályzavar közt
Uratlanul bolygón sok harci mén.
Hátúl fogoly Mameluk-szem villogat,
Mint néma játszó s a környültolongó
Csoportokon fölül kinyujtva áll
Hosszan, s nehézen a tevék nyaka.
1829 májusa előtt
