Vörösmarty Mihály: Gygantomachia
S a Titanok gyötrődésit fájlalva ijesztő
Szörnyetegekkel megtölté a Tartari öblet.
Sok csoda állatokat nemzett, és büszke reménnyel
A komor éj mélységéből nap fényre bocsátván
Magzatait, vassal fenyegette az Isteni várat.
Már ezek ingerlő zajjal jobbokra fenyítő
Szirteket hányának, az ég tüzei sárgulva lehullnak,
Phébet is a félés más útra kitérni tanítá.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Tagjait a kisded Feb nyila Földre veré. |
Nagy tavakat, taraját csillagokig felötlé. |
Fürtök emelkednek illatos ágak alól. |
Most tükröt jádzó habjait öntögeti. |