Vörösmarty Mihály: (Amely érzések...)
A komor éj csendén visszakerűlnek azok. |
A rohanó vágyás erdei lesre idéz. |
Hasztalanul tárgyat gyors kerekekkel akar. |
S mást, tárgyban meg nem akadt gyors kerekével előz. |
Fősvény szánja futó kincseit álma után. |
Szomjúnak, s csak hiún kellett színe kecsét. |
Amikoron mindent éjnek homálya borít. |