Virág Benedek: VÁLASZ KISFALUDI KISFALUDY SÁNDORNAK
Írtál abba, s azont én Jánus végire láttam .
Már csaknem felháborodám mint a Duna habja
Néha, mikor Boreás megzurja, zavarja, de mégsem
Annyira, mit Te, kiben Balaton zajgása, ha kényed
Fordúl, szembetünőbb. Így szólsz. Halljadsza tanácsát
A te barátodnak: Balatont, ha haragra felindult,
Látni ne menj: oh fuss el messzire tőle, barátom,
Mint a tűzhányó Etnától. Nem szabad a rossz
Példán kapni. Midőn csendes valamint az aludttéj,
Akkor nézd, és nézd reggeltől kezdve napestig.
Így teszen az, ki emez dalt általam adta tenéked;
Minden kincse földre lehullt:
Tavasz után rövid nyár volt,
Ősz jött, szele most is sikolt.
Vele; sőt vigan lantolok;
Annál, amit elragadott,
Sokkal, sokkal jobbat hagyott.
Emberi szív boldogsága,
A nefelejts zölden áll még,
S büszke tőle egész térség.
S tűzd szegére hárfájának,
Mondván: Neked e bokréta
Virít, Antalunk angyala!
( V. B.)
Mert másé, de kegyes Músám könyvembe leírnom
Azt engedte; talám, mondd, meg fog tetszeni soknak;
Jó szívnek jó érzésit ki ne lássa örömmel?
Olvasd hát, sőt zengd citarádnak szent szava mellett
Háromszor; titkos szám ez, s bír bájos erővel.