Virág Benedek: KAZINCZY FERENCNEK
Egy csont, amellyel kenyeret, húst metszeni szoktam,
Egy csont a számban, mondok, megkínza? November
És amelly jár nyomban utána, December, elégszer
Látták, mint hányám magamat hol székre, hol ágyra.
Néha kis álom után nagy fájdalom erre meg arra
Szédített: eleget tusakodtam, s minden erőmből
Ellent állottam (mert gyáván tűrni, szamárság);
Minden erőm, érzém, nem sokból álla. Leginkább
Fájt, hogy sem toll, sem könyv, sem vers, semmi se tetszett,
Mint "vágány" * nélkül e sánta sor. Oh, legyen illyen
Vendég házadtól nagy messze! Kazinczy; henyélő
Therzítest illet, nem mást. Elvégre, hogy a Tél
A sok nedvekből jegeket tett, csendemet élem.
Ez most légyen elég. A többit majd, ha tavaszra
Érünk, Euridicém vígan kibeszéli előtted.