Virág Benedek: HUNYADI MÁTYÁS 1458D. ESZT. KIRÁLYNAK VÁLASZTATIK
HUNYADI MÁTYÁS
1458D. ESZT. KIRÁLYNAK VÁLASZTATIK
1458D. ESZT. KIRÁLYNAK VÁLASZTATIK
A Rákos mezeje, körös-körül sátorok, fejérre, vörösre festve.
Kilátás a budai várra és Pest várasának kerítésire szolgál.
Kilátás a budai várra és Pest várasának kerítésire szolgál.
GARA, UJLAKI
| G. | Micsoda szokatlan zaj s tolongás itten ez? |
| Hol illy temérdek népet öszve még soha |
| Nem láttam. U. Ezen akadsz-e fel? |
| Hát nem tudod, |
| Melly nagy nap ez mind öszveségesen |
| nekünk; |
| Ma válik el, leszünk-e vagy nem boldogok. |
| G. | De miért csak itt e békeség mezején? miért |
| Csak itt? holott rakva teli szemlélem Buda |
| S Pest várasának minden utcáit: pozsog, |
| Mint hangya, rajtok a sok ember. U. Vedd, |
| Uram |
| Azt észre, hogy most megszaporodott |
| egynehány |
| Ezerrel a nép. G. Rendkivűl való dolog. |
| U. | Uram! nem ollyan rendkivűl való dolog, |
| Ha még reá emlékezel, amiről sokan, |
| Ezen napokban, suttogának, s a mi több, |
| Nyilván beszélgetének. G. Add tudtomra, |
| mi az. |
| U. | Az, hogy Szilágyi több ezert rendelt ide. |
| Maga embereiből, kiknek ő parancsol, Ő, |
| S nem más. G. S az igaz-e? U. Nagy |
| bizonyságot teszen |
| Csudálkozásod maga. Ma virradás előtt |
| Érkeztenek be trombita harsogás között. |
| Nézd, melly kevélyen járnak ide s oda; |
| mint hadi |
| Vezéreké bátor s merész tekintetek! |
| Ott fekszenek az erdélyiek mind, itt pedig |
| A hősek és apródok - ott - G. Nem hiszem, |
| Lehetetlen! Az hazánkra és törvényire |
| Támad, ki országos gyülésen fegyveres |
| Kézzel jelenik. U. Ám ha neked ugy fog |
| tetszeni, |
| Tudakozd magoktól, s megtudod, hogy |
| szent igaz, |
| És bizonyos, amit monda szám. G. Hej, |
| férfiak! |
| Jösztetek ide csak egy szóra . . . . . . . . . . . . |
| G. | Mit kerestek itt? |
| Miféle járótok vagyon. KAT. Mink ide, Uram, |
| Jöttünk gyülésre. G. Mondsza, ki |
| parancsolt ide? |
| MÁS KAT. | Uram, a haza nevében vagyunk itten. |
| G. Hogyan? |
| Ki az, ki benneteket ide parancsolt, hozott? |
| KAT. | Szilágyi és Erzsébet. MÁS KAT. |
| A megboldogult |
| Hunyadit is, Uram, szolgáltuk. Ő vele sok |
| csatán |
| Voltunk; azért Erzsébet úgy néz és szeret, |
| Mint fiait. Ő hozzánk bizodalommal vagyon. |
| G. | Mi végre jöttetek ide? EGY KAT. Azt én |
| nem tudom. |
| MÁS KAT. | Csak volna ellenség előttünk itt, Uram, |
| Bizonyára meglátnád. G. De hányan vagytok |
| itt? |
| EGY KAT. | Tiz ezeren Alföldről. MÁS KAT. Ugyan ennyi |
| fegyveres |
| Sereg van Erdélyből. G. Ha! hiteszegett |
| gonosz |
| Dandár! Tehát orozva ti akartatok |
| A békességben ehelyen mi ellenünk |
| Támadni? Árulók! EGY KAT. Uram, |
| mi nem vagyunk |
| Tenektek ellenségtek, árulók. MÁS KAT. |
| Velünk |
| Valamit parancsolsz-e? G. Nem. Előlem |
| menjetek; |
| Még látni sem akarlak . . . . . . . . |
| U. Nem igazat szóltam-e? |
| G. | Oh illyen igazat! átkozott igazat bizony! |
| De a magyar vér mosson előbb patakot |
| most is, |
| Mint Hunyadi véréből valaki legyen nekem |
| Királyom: U. E szót a te szádnak általa |
| Szólotta szívem Íme! kezet adok megént. |
| Őstől maradt igaz jussunkért véremet, |
| Életemet ajánlom. Mit nekünk az ő gonosz |
| Erőszakok? Nincs ollyan ellenség sohult, |
| Bár fegyverét e főre rántsa mérgesen, |
| S e szívre mérje igyenesen hegyes tőrét, |
| Ki gyáva rettegésbe hozza lelkemet. |
| Nemcsak magam gondolkodom pedig így |
| hanem, |
| Ezeren is ezt érzik hazánk fiai közül. |
| A haza szabadságát s igaz törvényeit, |
| Mellyeket az álnok büszkeség eltörleni |
| Igyekezik, ontott vérrel és feláldozott |
| Élettel, ugy mint mink, örülnek védeni. sat. |
