Virág Benedek: HELMECZI MIHÁLYNAK
Én ugyan egykönnyen nem merném járni, de mást is
Intek, tartóztassa magát, és ülve vagy állva,
Vagy hogyan, ott ahol van, békével legyen. Akkor,
Akkor egyem, ha gonosz vagy jó története hívná,
Mozdulhatna talám ki helyéből. Én nem ijesztlek
Téged Helmeczi, sőt inkább bátornak akarlak
Tenni, de gondolom azt, hogy üdőd sincs általevezni.
Így hát nem várlak, levelem fog szólni helyettem.
Készséged, mint gyenge viasz, meghajla legottan,
Azt csak eszedbe hozom, nem kérem tőled ezúttal.
Amit kértem volt, és amit látni szeretnék,
Versezet az; ha lehet tégy szert rá, s hogyne tehetnél?
Jó környűlállásaidat tudom. Eddig utána
Várakozó Músám, ha továbbra halasztod, aligha,
Jambusiban lágyan fog bánni fejeddel. Azonba
Míg e zordon tél hidegét ki nem önti magából,
Míg ezen országos folyományt nem ereszti le tisztán
Csendes várakozás fog bennünk lenni. Siethetsz,
Lassan. Siskovicsunk, nem kétlem, nagyra törekszik
S ami dücsőséges, mint sas, csak arra tekintget.
Légy neki, mint eddig voltál, jó Mentora, híve.
Werbőczit, Kitonicst, Cynosúrát, mind odahagyta.
Csak Helikon, Helikon, kedves helyem énnekem,
úgymond.
Nem mosdik: megereszti szakállát s körmeit, a borz
Nem borzasb, mint őneki a feje: tántorog, ásít,
Virraszt; a kakukot készűl megkérdni (jövendő
Mondóját) versköltőséget nyerhet-e, s laurust.
Illyent mit böfögött mint náthás, s elmene tőlem.