Virág Benedek: HANGZATKA HATOS JAMBUSOKBAN
S vitézeket, kik nagy nevet s hírt nyertenek,
Midőn tövisről gyenge rózsákat szedtenek,
S felbátoríták azzal a lajhárokat.
Mellyek szünetlen még előttem fénylenek,
Szívemben új s új lángokat gerjesztenek;
Zengek tehát nagy tetteket s királyokat.
Kicsíny, szelíd, lágy, gyenge, érzemény,
Nem hallik el világra, nem hoz hírt neked;
Vagy akit ámít, s elragadt a csalfa fény;
Tőlem, barátom, ez legyen szövétneked."