Virág Benedek: GRÓF FORGÁCS MIKLÓS EMLÉKEZETE, 1795
GRÓF FORGÁCS MIKLÓS EMLÉKEZETE,
1795
1795
Már a dücsőség karjai közt örök
Fénnyel ragyogván, földi dicséretet
Nem vársz, nagy és bölcs őseidnek
Dísze, nemesb onokája, Forgács!
Fénnyel ragyogván, földi dicséretet
Nem vársz, nagy és bölcs őseidnek
Dísze, nemesb onokája, Forgács!
Midőn lehányván testi ruházatit
A tiszta lélek, visszaröpül az ő
Kegyes Teremtőjéhez, aki
Tudja kinek-kinek a jutalmát;
A tiszta lélek, visszaröpül az ő
Kegyes Teremtőjéhez, aki
Tudja kinek-kinek a jutalmát;
A boldog ország szent palotáiban,
Nyer a sokat tűrt virtus igaz nevet:
Itt megvetést, mint ismeretlen,
Szenved az emberi büszkeségtől.
Nyer a sokat tűrt virtus igaz nevet:
Itt megvetést, mint ismeretlen,
Szenved az emberi büszkeségtől.
Oh! csak Te látod, mennyei Bölcsesség!
Az embereknek szíveiket; Te adsz
Nekik megérett, hív tanácsot,
S szent tüzet a jeles érdemekre!
Az embereknek szíveiket; Te adsz
Nekik megérett, hív tanácsot,
S szent tüzet a jeles érdemekre!
Felkelnek osztán védeni a Királyt,
A köz Szabadság, a Haza gyámolát,
Törvény szerént, s rettenthetetlen
Lelkek előtt remeg a gonoszság:
A köz Szabadság, a Haza gyámolát,
Törvény szerént, s rettenthetetlen
Lelkek előtt remeg a gonoszság:
Melly arca nélkűl szűntelen üldözi
Azt a nagy Égből ingyen adott dücső
Kincset, s hogy elnyomhassa, minden
Ördögöket kicsal a pokolból.
Azt a nagy Égből ingyen adott dücső
Kincset, s hogy elnyomhassa, minden
Ördögöket kicsal a pokolból.
