Virág Benedek: XXII KUTYA ÉS FARKAS
XXII
KUTYA ÉS FARKAS
KUTYA ÉS FARKAS
Egy éh s behorpadt oldalú farkas kövér
Kutyát talált történetből elő, kivel,
Nyájas köszöntése után, így beszélgete:
Látom barátom, hogy jól elhíztál, s alig
Férsz már bőrödben, én pedig sovány vagyok,
Jóllehet erővel felhaladlak tégedet.
A kutya viszontag: illy fényes színű, s sima
Szörű te is lehetnél. Hogyhogy? kérdezi
A farkas: Úgy, ha szolgálnál, és érdemet
Tennél. Minémű érdemet teszesz tehát?
Vigyázok, és házát uramnak őrizem;
Ha vagy kicsiny zajt hallok is, nagy jelt adok;
Bűnösre, bűntelenre morgom mérgemet;
Valóban ez nem sok; de bezzeg sok nekem
Erdőn, mezőn fel és alá bolyongani,
Fagyat, hevet szenvedni, s hányszor hasztalan!
Hát légyen eszed, és a kemény élet helyett
Válassz puhábbat; hagyd el a vadon s üres
Ligeteket, és egy jó födél alatt maradj
Kényedre. Imhol! én bennem látod való
Képét szerencsés sorsodnak. Nosza jer, s kövess.
Amint menének, a kutyának megkopott
Nyakán az öszvetört kemény bőrön szeme
Fennakadt: csudálkozik, bámúl, nem szól soká.
Elvégre kérdi, honnan van az, és mit jelent?
Semmit. Ne titkold, kérlek a dolgot. Tehát
Megmondom: én mérges vagyok, s azért egész
Nap láncra kötve tart gazdám; csak alkonyon
Enged szabadságot, mint íme! mostan is.
Mind semmi; mert jó asztalom vagyon, velős
Csontok, tudom, már várnak. "És a lánc." Igen.
Maradj magadnak nemtelen szívű kutya!
Kutyát talált történetből elő, kivel,
Nyájas köszöntése után, így beszélgete:
Látom barátom, hogy jól elhíztál, s alig
Férsz már bőrödben, én pedig sovány vagyok,
Jóllehet erővel felhaladlak tégedet.
A kutya viszontag: illy fényes színű, s sima
Szörű te is lehetnél. Hogyhogy? kérdezi
A farkas: Úgy, ha szolgálnál, és érdemet
Tennél. Minémű érdemet teszesz tehát?
Vigyázok, és házát uramnak őrizem;
Ha vagy kicsiny zajt hallok is, nagy jelt adok;
Bűnösre, bűntelenre morgom mérgemet;
Valóban ez nem sok; de bezzeg sok nekem
Erdőn, mezőn fel és alá bolyongani,
Fagyat, hevet szenvedni, s hányszor hasztalan!
Hát légyen eszed, és a kemény élet helyett
Válassz puhábbat; hagyd el a vadon s üres
Ligeteket, és egy jó födél alatt maradj
Kényedre. Imhol! én bennem látod való
Képét szerencsés sorsodnak. Nosza jer, s kövess.
Amint menének, a kutyának megkopott
Nyakán az öszvetört kemény bőrön szeme
Fennakadt: csudálkozik, bámúl, nem szól soká.
Elvégre kérdi, honnan van az, és mit jelent?
Semmit. Ne titkold, kérlek a dolgot. Tehát
Megmondom: én mérges vagyok, s azért egész
Nap láncra kötve tart gazdám; csak alkonyon
Enged szabadságot, mint íme! mostan is.
Mind semmi; mert jó asztalom vagyon, velős
Csontok, tudom, már várnak. "És a lánc." Igen.
Maradj magadnak nemtelen szívű kutya!
