Virág Benedek: LXXIV RÓKA ÉS FAVÁGÓ
LXXIV
RÓKA ÉS FAVÁGÓ
RÓKA ÉS FAVÁGÓ
Egy róka, kit sokáig hajtott a vadász,
Elrejté a favágóhoz közel magát,
Azon esedezvén, hogy semmit ne szólana.
Jól van, mond a favágó, nem szólok neki.
Jött a vadász és keresé a rókát: Amaz
Nem szóla, de jelet kézzel ada. Míg a beszéd
Tart köztök: a vad lábra kelt és elszaladt.
Utóbb a vágó, szemközt jövén vele,
Hogy a jó tettet nem köszöné meg, vádolá.
Kinek a róka: Hamis lelkű! cselekedeted minap
Elárult, noha nem szód; hálát nem érdemelsz.
Bár jót igér is a gonosz, rosszal fizet.
Elrejté a favágóhoz közel magát,
Azon esedezvén, hogy semmit ne szólana.
Jól van, mond a favágó, nem szólok neki.
Jött a vadász és keresé a rókát: Amaz
Nem szóla, de jelet kézzel ada. Míg a beszéd
Tart köztök: a vad lábra kelt és elszaladt.
Utóbb a vágó, szemközt jövén vele,
Hogy a jó tettet nem köszöné meg, vádolá.
Kinek a róka: Hamis lelkű! cselekedeted minap
Elárult, noha nem szód; hálát nem érdemelsz.
Bár jót igér is a gonosz, rosszal fizet.
