Virág Benedek: LII OROSZLÁNY ÉS KECSKE
OROSZLÁNY ÉS KECSKE
Sziklán magadat, te (szómnak megbocsáss) bohó!
Jer ide le hozzám, itt elég zöld ág vagyon,
Zanót, s amit csak szád, szemed szeret, kiván
Minden terem itten bőven. Így édesgeté
Egykor az oroszlány a magas bércek vadát,
A kecskét, aki: szépen köszönöm mond, neked
Ezt, a barátságnak barátságos jelét,
E jó tanácsot; de vele most nem élhetek;
E hely nekem igen tetszik; van jó eledelem:
Szabad járásom és kelésem, nincs, kitől
Félhetnék. Erre az oroszlány nem szólt neki.
Nagy igéretek alatt ál tőr lappang többnyire.