Verseghy Ferenc: 93. A' köz nép.
durva kezébe kerűlsz. |
mély panaszidra nevet; |
mostoha csillagodot |
mint magosan Zokogó |
melly fagyos öbleiben |
Fényes okokkal eszét |
hőtelen ernye alatt |
ostoba bábjaival, |
Adgy neki pénzt, kezedet |
háladatos szavait; |
lánczaidot, ha lehet, |
Csalni, cseferni szeret, |
ostoba lúdnak itél; |
szüntelen' emlegeti |
's ördögi tetteivel, |
Félve imádgya Urát, |
ámde ha vizsga szemét |
rontya, orozza javát, |
jussait a' bal eset, |
a' halavány pihegést, |
Ünnepe a' borivás, |
fénytelen udvaibúl. |
szája szitokra fakad, |
földet, eget legyaláz. |
titkos itéleteit; |
lágy zabolájok alól. |
hogy, ha kigőzölög is |
emberi képe alatt. |