Verseghy Ferenc: 76. Dámonhoz.
Jól értem Dámon! szavadat, |
De én azt mondom, ha nem bánod:
hogy ösmerem bal czélodat. |
Nem ugy kedvellsz te engemet, |
sőt tán örökre útálhatnál,
ha tölteném vad kedvedet. |
Nagy ágzatodra esküszöl, |
És engem' szinte nemzetséged
int, hogy nekem cselt fürtözöl. |
Ajánlod minden kincsedet, |
De tán könnyebben megvehetnél,
ha nem tudnám sok érczedet. |
Szegénynek szültek engemet |
's igy csak szegény, de tiszta szivek
reménylhetik szerelmemet. |