Verseghy Ferenc: 74. Klóris és Dámon.
D. | Nem szerelmes nyájasságod |
gyújtya véremet. |
K. | Hát mi bájol meg? |
D. | Ez nem bájol meg |
csak lepke lelkeket. |
Szép erkölcsöd, jámborságod |
vonnya szívemet. |
K. | 'S ez megboldogít? |
D. | Ez megboldogít! |
Ez ád itt mennyeket. |
K. | Óh! ha szíved úgy érezne, |
ammint nyelved zengedez. |
D. | Óh! ha szíved úgy érezne, |
ammint szívem csüggedez! |
K. | Dámon! higgyem-e |
öröknek lángodat? |
D. | Hittel vallyam-e |
öröknek lángomat? |
Eggyütt. Trio. |
Még barátság ápolgattya |
szerelmünknek lángjait, |
addig inség nem ronthattya |
hűségünknek bájjait. |
Kedvujjító virágokkal |
hintegetvén utunkot |
elszélleszti tűs bokrokkal |
mérkező vad gondunkot. |
K. | Így a' búknak vészhabjátúl |
meg nem hányatunk, |
D. | 's életünknek alkonyátúl |
meg sem borzadunk. |