Verseghy Ferenc: 63. A' Frigykötés.
eggy nyári napnak alkonyánn, |
egymásnak csüggvén ajakán; |
egy édes frigynek ösztöne, |
örökre öszve öntene. |
rajzoltuk szívünk' titkait |
nézgettük lángolásait; |
képére tüzvén képemet, |
mint ő férjének engemet. |
szerelmünk, még tart életünk, |
uj édességgel bájtüzünk!» |
hogy meg nem szegjük frigyünket |
fenntartyuk holtig szivünket. |