Verseghy Ferenc: 54. Dámon és Dóris.
DÁMON. | Egy tsókodért legeltetem |
e' balsamillatok között, |
szerelmes Dorka! nyájadot. |
'S te addig a' tserfák alatt, |
virágot szedve, andalogsz, |
's az édes Ámor' kínnyait |
zokogva énekelgetvén, |
magányos fűzesek között |
az árva Dámont elhagyod. |
DÓRIS. | A' friss ligetnek tölgyei, |
Flórának legszebb szálai, |
a' legszerelmesb énekek |
nem illetik meg szívemet, |
ha Dámon tőllem messze van. |