Verseghy Ferenc: 34. Emlékeztető Oszlop,
[Bévéstük örökre
Tetteteket szívünk' tábláira: semmi feledség
Nem járúl ide.
BARÓTI SZABÓ DÁVID.]
a' kik szívre vevék a' Haza nyelvnek ügyét. |
nyúltt márvány Ennek tiszteletére kevés: |
mert magyarúl szóllott a magyar ŐSZEK előtt. |
's a' mi azokba kivált bé-hata, lelke vala. |
nagylelkű Neveket gyermeki rendbe se szedd. |
kikhez meg-meg odább tedd BEZERÉDY' (i) nevét. |
méllyeiből' téged' fényre 's folyásba hozott. |
mostani Őseinek tettire vissza-teként; |
így szóll, míg szemein drága könnyetske remeg. |
bóldogodásunknak fel-vitelére veték. |
tiszteletes Neveik, míg lehelegni fogok.» |
's teste' betegségét színe jelenti vala. |
két szeme: ortzáján bú vala, 's régi halál. |
hogy nyelvén szóllhat,) hámlani szája' varát. |
kezdék, 's azt mondám tsendesen: A' Haza vólt. |