Verseghy Ferenc: 32. Thirzis és Kloé.
Lyánka! útat szerelmemnek
nyiss már egyszer szívedbe; |
(fogadgy szeretetedbe.) |
Ím'! e' szív |
hozzád hív. |
Nem, Barátom, meg-nem hajlok
hirtelen kérésedre. |
(szapora szerelmekre.) |
Hevesség, |
nem hívség. |
Ne tsudáld, ha illy kérésem,
vagy szerelmem szapora; |
(tsak a' jó fát lobbantya. * ) |
Úgy a' Kép, |
hogy-ha szép. |
Száraz szokott a' fa lenni,
hirtelen melly fel-lobban! |
(de állhatatossobban). |
A' bőlts szív |
lassan hív. |