Verseghy Ferenc: 12. Bútsúzás.
magával nem gondolván, |
láttya estünkből nyilván. |
hirtelen el-jegyzéseddel, |
örök gyászba szivünket |
tették reménységünkkel. |
ah, terhes szó! vedd-viszsza, |
azért, hogy más imádgya. |
mint a' minőt én érdemlek, |
add annak, ki lett Hived, |
én azomban kesergek. |
's tedd tüzre irásinkat, |
felejtsd-el vigságinkat. |
más fog áldozni szivednek, |
ah! egy könyet éltedben |
adsze' régi Hivednek? |