Verseghy Ferenc: 10. Rozilis és Dafnis.
mibőn Zefir támadt az Égben,
egy forráshoz ült Rozilis |
és melléje Dafnis. |
hagyíták egymást füvetskékkel,
ingyerkedtek, hempelgettek |
's több tréfákat üztek. |
az ápolgatásra gerjede,
az, a' mint a' tsókot futá, |
szülőjét kiáltá. |
Rozilis el-rendelvén haját,
o! már, ugymond, nem segíthetsz, |
meg van; viszsza térhetsz. |
![Arcanum Újságok](https://maps-static-cdn.arcanum.com/media/uploads/promo/adt-hu.jpg)