Tóth Árpád: EXOTIKUS ILLAT
És szívemig szívom keblednek hév szagát,
Elém boldog sziget tárja dús évszakát,
Hol izzó nap tüzén egyhangú, halk sugár hull.
Ős hév lankasztja a gyümölcsök telt sokát,
Edzi a férfiak ideges derekát,
S fényén a nők szeme döbbentő nyíltra tárul.
Tág öblöt látok én, árboc- s vitorla-rajt,
Mely fáradtan pihen, sós hab közt messzi ringván -,
S e kósza, rezge szag, mely megfeszíti cimpám,
S a matrózok dala lelkemben elvegyűl...