Tóth Árpád: KACSA-NÓTA
Fekete tóba,
Szép tintatartóba,
Aztán elindul
Kalandos útra,
Kánikulába,
A Gyan Thulába
S a hírlapokba.
És asszonyságok,
A hasábokról
Kedvesen gágog,
Ugorka szezon
Leveit issza,
Ő most alkalmi
Zsurnaliszta,
Ő most a lapok
Főmunkatársa,
A hírlapíró-toll
Őt szúrja nyársra.
Neki örül most
Torontál, Bácska,
Szóval mindenütt ott van
A hírlapokban
A kedves, finom
Nyári kacsácska.
Kövérke, drága,
Mely átrepült a minapába
A völgyeken,
Sőt hegyeken,
Csegén, Hadházon,
Sőt Egyeken,
Hogy meglesz nálunk,
Bármit csinálunk,
Az egyetem.
Mely megdöbbenést szülhet önben,
Hogy Szávi bácsi,
A csengő-bungó
Apa-mungó,
Már elpártol
A munkapárttól,
S végre,
Esetleg mához öt évre
Az egészen tűrhető
Költők közé lép be.
Mik legjelesebb jelesinket
Szószba
Mártják.
Kacsa például az is, hogy a kártyát
Kardos Samu utálja,
S hogy Szivadar,
Ha számolni akar,
A cipőit is lerántja.
Holott ez aljas rágalom,
Mert Szivadar,
Ha számolni akar,
Tovább számolni tíznél most se tud még,
S így tisztán jő ki,
Hogy a cipői
Lerántására sincsen semmi szükség.
Az ember ettő elképed,
És olyan képet
Vág,
Mintha önmagát
Vágná
Képen.
Kérem szépen,
Arról van szó,
Egy regésen hangzó
Kacsa arról gágog,
Hogy Révi Náci
A város dolgai körül
Végre
Mindent rendben látott,
S most örül,
S hálásan kacsint az égre.
S belátván, hogy most már
Vége
Küldetésének,
Kukutyinba
Veszi ambiciói útját,
S a város-purifikálást ott kezdi,
Amennyiben
Elkezd ott is - zabot hegyezni.