Tompa Mihály: HÉBER LEGENDA.
Sok éfát és kórust remélvén
A magból, mit földjébe elvet,
Termő idő kérése mellett.
Ekéje a sorból kizökken;
És ökre bőg, - nem hajt a szóra -
Az ösztön ellen rúgodózva.
Arab vándor megy át, s megállván
Kiált: ,Salem!' - «Salem! de menj el,
Ökröm vagyon nagy félelemmel!»
Más okra bőg oly riadtan;
Nem érzed-é? földindulás van
S romlás Sion szent városában!
Szépen irott, gyalult sittimfa;
A frigyládánál s szent helyekben
A főpap jár némán, ijedten.
Más vettetik meg s nem kell kettő!
Az égből tűz szállt Bethlehembe...
A Menachem születve benne!'
,Szűztől lett Ő s Dávidnak magva!'
«A prófétáktól mondva így volt,
Jött megtörni a régi kígyót!»
S napkeletről vezérve lőnek';
«Én is vágyom a helyre térni,
Hogy imádván, szolgáljak Néki!»
Nincs aranyad, mirhád, tömjéned!'
«De van több, mellyel szivem vallja:
Hiszek benned, Dávidnak sarja!»
Maradj, - jobb lesz, hogy Őt ne ismérd!
Mert láttatván a születettnél:
A poroszlók kezébe esnél!
Szülők ajkán Rámába hangzó;
Vértől áradt a Kidron árka,
Haragszik Heródes Tetrárka!'
Vallom nevét kinban, bilincsben!»
,De nem látnád, kit látni vágyol:
Üres immár a szín, a jászol!
Futása lőn titkon fiával,
Egyiptom- avagy Sziriába...
Mit téssz most, mely nem lesz hiába?'
S én szájam nem tud bölcsen szólni,
Nincs tevenyájam, sok öszvérem,
Atyámnak nem Judát ösmérem:
És széjjel járván a világon,
Az Ur vezérl és küld tanácsot:
Hol keressem, kit elbocsátott?
Hozzá jutok hitem jelével,
Ez bár csekély: mondja nyilván azt,
Hogy Tőle ég, föld el nem választ!»
Nem szánt, kórust, éfát se várván;
Ökrét eladja, és a pénzen
Gyermek-pólának gyolcsot vészen.
S ott, hol a tenger habja zajdul,
Megáll Egyiptom-, Sziriában
S városoknak kapujában.
Nagy szóval árul és ajánlgat...
És súgva csendesen sohajtja:
«Végy pólát, végy Menachem anyja!»