Tinódi Sebestyén: [XXII.] AZ UDVARBÍRÁKRÓL ÉS KULCSÁROKRÓL
AZ UDVARBÍRÁKRÓL ÉS KULCSÁROKRÓL
Szeretetből ajánlom szolgálatomat, |
Kiért én is várom az én hasznomat, |
Könyörögvén kéröm uraságodat, |
Énnéköm megbocsásd megbántásomat. |
5 | Oly igen nagy gondban magam foglaltam, |
Kiből minden jómat én es takartam, |
Isten malasztjának eszt ajánlottam, |
Kiért mindenkoron én hálát attam. |
Lefüggesztött fővel leszegik nyakam, |
10 | Két szömöm világa vagyon homályban, |
Az én író kezem reszket az pennán, |
Fejem szédülögve nagy gondolkodván. |
Gondot adok én az oly embereknek, |
Kik szegín fejemön nem keserülnek, |
15 | Mert versszörzésömbe átkomba lésznek, |
Jelösben udvarbírák, kulcsárok lésznek. |
Az mely úrhoz megyök, sokszor meghagyják: |
Magam lovam abrakát bévön megaggyák, |
De bal fölök felől gyakran bocsátják, |
20 | Gyakorta az urat vélem bántattyák. |
Légyön Isten nékik, hogy elhallgatják, |
Azért regyistromba ők mind béírják, |
Mert aszt az úréból magoknak lopják, |
Sok szegínlegínyök aszt meg ohíttyák. |
25 | Óh, mely nagy kárt tesznek az udvarbírák, |
Mert titkon magoknak sokat takarnak, |
Igön hízölködnek, sokat csélcsapnak, |
Ki miatt az urak sok kárt vallanak. |
Kárát néha az úr eszébe veszi, |
30 | Hamar csal bírádat csiklében ejti, |
Az mint ő akarja, nem úgy vendégli, |
Mert szöme szőrében szoktak szaggatni. |
Bolondok ezféle csal udvarbírák, |
Tisztösség adassék az jámborának, |
35 | Kik szolgát szöröznek az ő uroknak, |
Úr híre nélkül es sok jóval vannak. |
Óh, mely dícséretös oly udvarbíró, |
Ki mindönből úrnak hívön takaró, |
Az jámbor szolgáknak nem búcsúadó, |
40 | Sőt minden javával őket tápláló. |
Rest udvarbírákon átok nem használ, |
Az ki őt átkozja, kopaszt borotvál, |
Ők atyafiasok az cigánokval, |
Orcájok temérdök nagy álnokságval. |
45 | Noha volna néköm csak mast jó borom, |
Fejem bátorodnék, hangos lenne szóm, |
Köz bortúl megszorul, rozsdás én torkom, |
Kiből utálatos én horutásom. |
Az úr és az asszon bír ő házával, |
50 | Kinek ő akarja, lehet jó borval, |
Az kit lát, hogy engödelmes dolgával, |
Az ürest nem marad ű poharával. |
Kik nem adnak Bohnyán itt jó borokat, |
Magas part üssön meg udvarbírákat, |
55 | Vélök egyetömben az kulcsárokat, |
Kik akasztófára méltók, azokat. |
Az boros víz nádat terömt orromba, |
Egésségöt nem ád néköm dolgomba, |
Kössebbödik gégém az krónikába, |
60 | Kiért udvarbírák esnek átkomba. |
Szómat jobban rikkantatom jó bortúl, |
Ha jó hírt hallhatok uraságottúl, |
Kevés betegségöm feledöm attúl, |
Nagy sok jó adassék mennyei Úrtúl. |
65 | Talám gonoszt monnak az udvarbírák, |
Azzal sem gondolok, csak jó bort aggyanak, |
Ha büdös bort adnak Sebők deáknak, |
Azzal ő uroktúl elbúcsúsztatnak. |
Esznek szegín ifjak fagyos étkeket, |
70 | Rejá innyok adnak büdös lőréket, |
Szolgáló lejányoknak sován étkeket, |
Rejá innyok adnak boros vizeket. |
Ugyan bosszonkodnak lejányok, ifjak, |
Az udvarbíráknak és kulcsároknak |
75 | Lelkökért ők sápi zsoltárt olvasnak, |
Dolhai dekrétomot fejökre monnak. |
Le es vonszják néha kulcsárt körméről, |
Ifjak megbüntetik ez il bűnéről, |
Az ő abrakjokat elvesztéséről, |
80 | Mert aszt palást alatt horgyák pincéből. |
Csuda mint csélcsapnak az ő uroknak, |
Hogy az ő hasznára sáfárkodnának, |
Aszt elő sem mongyák, mennyet kóbornak, |
Palást alatt jó bort mennyet hurcolnak. |
85 | Kis Kököllő mellett Bethlen Farkasnak |
Bohnyai házánál megíratának, |
Mert versszörzésében Sebők deáknak |
Nem úr hírével bödös bort adának, |
Nagyidai kulcsár az bohnyaival |
90 | Lám atyafias volt álnokságával, |
Nem barátkozik vélem az jó borokval, |
Ha fiamat küldöm, illet szitkokval. |
Aggyon Isten nékik oly jó malasztot, |
Táplálják jó borral Sebők deákot, |
95 | Véle egyetömben jó szolgálókat, |
96 | Fejökre ne várják az rút átkokat. |
FINIS |
KOLOZSVÁRBA NYOMTATOTT |
GYÖRGY HOFFGREFF MŰHELYÉBE |
1554. ESZTENDŐBEN |