Tinódi Sebestyén: [XVIII.] VERBŐCZ I IMREHNEK KÁSZON HADÁVAL KOZÁRI MEZŐN VIADALJA
VERBŐCZ I IMREHNEK KÁSZON HADÁVAL KOZÁRI MEZŐN VIADALJA
Ti szegín magyarok, nagy öröm tinéktök |
Az terek kezébe mikor fogllyá estök, |
Ott magyar vitézök lésznek segétségtök, |
Kik miatt szabatság hamar lészen néktök. |
5 | Jó Magyarországban sokszor volt nagy ínség, |
Az terekek miatt pusztaság, nagy éhség, |
Soha benne nem lőn oly igaz békeség, |
Benne uralkodik mert az nagy irétség. |
Nagy sok csuda vagyon, urak, tirajtatok, |
10 | Enne sok ínségben meg nem tanulhattok, |
Mire közöttetök ti egymást rágjátok, |
Vitézlő urakat veszni akarjátok? |
Oly igen jó volna néktök oly tanácstok, |
Kik az vitésségre semmire jók vadtok, |
15 | Ti nagy kincsötökben sokat kiannátok, |
Végbeli hőseket azzal táplálnátok. |
Dúlást jószágtokban ennet sem látnátok, |
Az ti honnotokban nyugodalmast laknátok, |
De mindezzel semmit ti ne gondoljatok, |
20 | Idegön országban széllel búdossatok. |
Jámbor vitézök, kik végekben lakosztok, |
Az rágalmassággal ti ne gondoljatok, |
Jó szolgálattokban csak megmaradgyatok, |
Mert sok jámboroknál dícséretben vadtok. |
25 | Istentől es végre megkoronásztattok, |
Hogy az szegínségért il igen fárattok, |
Véröket hullattok, és sokan meghaltok, |
Szántalan sok rabot ti szabadítotok. |
Sőt igön bánkódik Kászon bék magában, |
30 | Szabad uta nincsen néki az Tolnában, |
Sőt gyakorta vagyon nagy kárvallásában, |
Hozzá tartozókban és jó szolgáiban. |
Ő magában Kászon azon bosszonkodik, |
Hogy Verbőczi Imre véle tusakodik, |
35 | Oly gyakor csatákkal véle ellenködik, |
Őtet elvesztené, azon igyeközik. |
Bajviadalt kére minap ez úrfitúl, |
Bizon el sem múlék jámbor szolgáitúl, |
Sárközi Gábriel, Budaházi Jánostúl, |
40 | Az többivel öszve az Muti Istvántúl. |
Ezön lőn öröme vitéz Verbőczinek, |
Hogy bajviadalban jól cseleködének, |
Döbröközben vígan ők el-bémenének, |
Az jámbor vitézök hírt, nevet vevének. |
45 | Sok vérök hullatván terekek jutának, |
Kik bajviadalban sebeket vallának, |
Kászon béknek ők mind csak fejet hajtának, |
Néki megbeszélék rendit viadalnak. |
Tőn nagy tisztösségöt mind az vitézöknek, |
50 | Követe ott vala akkort Murat béknek, |
Szőnyegökön vitézök leültetének, |
Az ő módgyok szerént igen örvendének. |
Ha jó kedve juta vitéz Kászon béknek, |
Ajándékot ada bajvívó hőseknek, |
55 | Bárson subát, ezör oszporát ada az Recsefnek, |
Hatvan forint érő szablyát ada ez vitéznek. |
Ím az Kara Hajdárnak ada egy aranyas bársont, |
Kétezör oszporát, egy ezüst sisakot, |
Terek Pétörnek ötszáz oszporát, öt sing jó skarlátot, |
60 | Kikkel egyötembe minden barátságot. |
Ebben hír lött vala végbeli hőseknek, |
Ím az Tótországban fő-fő törekeknek, |
Jó vitézi vannak vitéz Verbőczinek, |
Szerencsa késérteni hamar készülének. |
65 | Nagy vígan Kászonhoz ők el-feljövének, |
Kászonnak fő-hajtván tisztösségöt tőnek, |
Víg kedvet mutata Kászon az hőseknek, |
Mind leültetének, nagy vígan élének. |
De ők megbeszéllék okát jövésöknek, |
70 | Akarnák fejöket vetni szerencsének, |
Az vitézök között hírt, nevet vennének, |
Magok jelöntenék Verbőczi Imröhnek. |
Eszt Kászon hogy hallá, jó kedvet mutata, |
Színét ő népének hamar válogatá, |
75 | Végbeli hősekkel szépen kiszállítá, |
Jó Döbrököz felé rabolni bocsátá. |
Igen száguldának, ők sokat rablának, |
Az szegín kösségben sokat fogdosának, |
Kozári mezőre mikoron jutának, |
80 | Ott ők megszállának, nagy vígan valának. |
Az vitéz Verbőczi eszt nem tuggya vala, |
Az pécsi főurak izentenek vala, |
Csatához készölne és hamar indulna, |
Jó Verbőczi Imre készüle, indula. |
85 | Kétszázhuszonöt lóval és kétszáz gyaloggal, |
Száznak várasában bészálla hadával, |
Szömbe nem lehete az pécsi urakval. |
Mellé nem jövének mert az ő hadokval. |
Dobját, trombitáját hamar harsagtatá, |
90 | Haragjában népét hazaindíttatá, |
Hiszöm, hogy eszt akkor az Isten akarta, |
Hogy il jó szerencsa ott őtet találta. |
Akkor az úrfinak hamar hírt hozának, |
Hogy az terekek szép haddal kinn volnának, |
95 | A kozári mezőn hogy megszállottanak, |
És magyar foglyokat sokat fogdostanak. |
Rajta az Istennek úrfi hálát ada, |
Vitézökkel öszve ő igen vigada, |
És minden népének bátorságot ada, |
100 | Mert mit az Istentől kívánt, aszt megadá. |
Ottan viadalhoz hamar öltözének, |
Az ő főlovokra szépen szörződének, |
Lovag-, gyalogseregök megszörösztetének, |
Mind jó kedvvel vannak, ottan eredének. |
105 | Vaj, az terekeknek mikort hírt vivének, |
Az magyar vitézök hogy igen jönnének, |
Verbőczi Imréhtől meg sem rettenének. |
Szegín magyar foglyok megkötösztetének. |
Az ő jó lovokra mind felszörződének, |
110 | Viadalhoz hamar ők mind készülének, |
Kétszázhatvan lóval ők szépön telének, |
Azonban magyarok gyorsan érközének. |
Rajta szegín foglyok megvidultak vala, |
És az nagy Istennek esedöznek vala, |
115 | Az magyar vitézök mihelt jutnak vala, |
Ottan bátor szível kopját törnek vala. |
Az terekek láták vakmerő voltokat, |
Az vitézök miatt sokan elhulltokat, |
Folnia bocsáták az ő jó lovokat, |
120 | Mind ottan elhagyák ő sok jó rabokat. |
Bódogasszon napján bőjtben ez es vala, |
Jó Verbőczi Imre bátor szível vala, |
Immár ő kopjáját ő eltörte vala, |
Vitéz módra kösztök jól forgódik vala. |
125 | Azonban egy terek űt arcul találá, |
Írott kopjájával űtet nem találá, |
Az ő jó szablyáját el-kivötte vala, |
Verbőczi Imréhhel viadalnak álla. |
No, mikor kezküre űtet vötte vala, |
130 | Élös szablyájával hozzácsapott vala, |
Az ű szép roh lovát torkon vágta vala, |
Nyaka elszakada, csak kevésön álla. |
Szertelenül az ló ott elesött vala, |
Vitéz az ló alatt igen förtöng vala, |
135 | Szablyával az terek ott forgódik vala, |
Ez nemes vitéznek fejét veszi vala. |
Érközének hamar ő jó vitéziben, |
Ő vitéz urokat megsegéllésökben, |
Az tereket ejték földre nagy sebökben, |
140 | Az nemes úrfiat lelék egésségben. |
Levék fejét ottan ez terek vitéznek, |
Egy jámbor szolgája vitéz Verbőczinek, |
Lováról szököllék, adá az vitéznek, |
Hogy az viadalban feje ott ne esnék. |
145 | Revid időn vége lőn az viadalnak, |
Tizenhat foglyokat, jókat fogdosának, |
Tíz héján száz fejet vevének, hozának, |
Kétszázhúsz magyar rabot ők szabadítának. |
Számost megnevezök, kiknek lőn fogsága: |
150 | Akkor ott elvesze vitéz Murát aga, |
Az Musztafa vajda és Ibráin vajda, |
Viadalba vesze az vitéz Lagmaga. |
Eszt hogy hallá Kászon, bánattya nagy vala, |
Mert népének java ott elveszött vala, |
155 | Jó Verbőczi Imre nagy örömbe vala, |
És ez nagy Istennek hálát adott vala. |
Ő az vitézökkel nagy vígan lakozék, |
Az szép nyereséggel vélök megosztozék, |
Nagy Istentől néki még több jó adassék, |
160 | Kászon őmiatta jobban megrontassék. |
Szólok én tinéktök, hősek, hallgassátok, |
Kik kereszténségnek oltalmára vattok, |
Szerencsékön jártok, véröket hullattok, |
És soknak történik tinéktök haláltok. |
165 | Ti az Isten szavát jól meggondoljátok, |
Gonoszul az másét ti el se húzjátok, |
Az szegín kösségöt ne nyomorgassátok, |
Hogyha az Istentől ti irgalmat vártok. |
Ha meggondolnátok veszödelmetöket, |
170 | Az fő-fő uraknak fogllyá esésöket, |
Az dúlás-, fosztásért bünteté meg őket, |
Isten országába hogy bévigye őket. |
Éljen jó Verbőczi sokat ez világban, |
Isten őt megtarcsa jó akarattyában, |
175 | Híven szolgálhasson ez szegín országban. |
Ki eszt szörzé, vagyon jóakarattyában, |
Nevét jelöntötte versnek kezdésébe, |
Verbőczi Imröhhöz való szerelmébe, |
Viadal volt negyven és két esztendőben, |
180 | Eszt szörzötte negyvenhárom esztendőben. |
FINIS |