Tinódi Sebestyén: [VIII.] ENYINGI TEREK JÁNOS VITÉSSÉGE 1553.
ENYINGI TEREK JÁNOS VITÉSSÉGE 1553.
Ez elmúlt gonosz üdőket beszélöm, |
Vitéz Terek Jánosról emléközöm, |
Mert jó híre-neve öröm énnéköm, |
Attya halálán keserög én lelköm. |
5 | Nincsen szöme szerencse kerekének, |
Egyaránt forog gazdagnak, szegínnek, |
Hol jó, hol gonosz fordul emböröknek, |
Urak és szegén legénök mind vesznek. |
Nagy sok jóval szereté az Úristen |
10 | Vitéz Terek Bálintot ő éltében, |
Mikort vala szintén jobb életében, |
Az szerencse hozá veszödelömben. |
Jó Terek Bálintnak szép házastársa |
Megmarada az jó Penflinger Kata, |
15 | Árvaságba véle két vitéz fia: |
Az jó Terek János és Ferenc vala. |
Nem élhete asszon sokat ez világba, |
Urán való szertelen bánatjába |
Ő meghala Debrecen várasába, |
20 | Az két fia marada árvaságba. |
Gondolá eszt Terek János magába, |
Hogy ő menne egy felség udvarába, |
Látna, tanulna vitézlő dolgokba, |
Méne Ferdinánd királ udvarába. |
25 | Jó kedvébe kezde királnak lenni, |
Mert hívséggel kezde néki szolgálni |
Mi ifjakhoz illik mindent tanulni, |
Mindönökkel ő magát szerettetni. |
Tudományokat ő kezde tanulni, |
30 | Játékokban, vadászásban ott lenni, |
Gyorsasággal sokakat meghaladni, |
Házasságra kezde ő igyeközni. |
Elbúlcsúzván, méne kincsös Erdélbe, |
Jó Hunyad várába, lakóhelébe, |
35 | Szép mátkáját hozá nagy örömébe, |
Attya meghala azon esztendőbe. |
Rágondola Terek János dolgára, |
Írnak vala ezörhatodfélszázba, |
Vala huszonegy esztendős korába, |
40 | Álla János királné udvarába. |
Eszt királné asszonnak megjelenté, |
Hogy őfelsége szolgája úgy lenne, |
Az terekkel együtt hadba nem lenne, |
Sőt attyájért holtig ellenök lenne. |
45 | Királné asszon akkor Fejérvárba |
Vesze öszve kincstartóval búvába, |
Hogy ellene támada országába, |
Némötöknek magát ajánlásába. |
Igen bízik Fráter György Ferdinándba, |
50 | Az királné asszon terek császárba, |
Izene Kászon basának Budába, |
Havaselföldébe és az Moldvába: |
Az császárnak hagyásából jönnének |
Segétséggel, hogy mellette lennének. |
55 | Nagy hadakkal azok felkészülének, |
Erdélségre indulának, sietének. |
No, mikoron Terek János eszt érté, |
Hogy terekké lenne, eszt nem szereté, |
Asszonyátúl hamar búcsúját vevé, |
60 | Szép szóval asszonyának ezt beszéllé, |
Ohítva szólla: "Kérlek meghallgassad, |
Kegyelmes asszonyom eszt megbocsássad, |
Én búlcsúmat veszöm, kérlek, ne bánjad, |
Az terek nem barátom, aszt jól tudgyad. |
65 | Sőt lám tudgya felségöd, mint elveszték |
Én vitéz atyámat megrágák, evék, |
Terek Bálintot hamis hittel veszték, |
Fejemet öcsémmel árvaságba veték. |
Rágondolván, én nem akarok járnom |
70 | Terekekkel, egy hadba barátkoznom, |
Inkább, ha lehet azon gondolkodom, |
Én atyámért rajtok akarok halnom." |
Ott az úrfi asszonyátúl elválék, |
Jó Hunyad várába mikor érközék |
75 | Hírt mondának: Tótváradgyán nyugodnék |
Kászon basa, hogy Erdélben bélépnék. |
Legelöl két agáját választotta, |
Feru agát társával elbocsátta, |
Kétszáz lóval Dévára bébocsátta, |
80 | Utánna ötszáz lovagját bocsátta. |
Ezt hogy hallá Terek János, vigada, |
Egy inassát, Kósát hamar bocsátá, |
Dévára bémenne, bizon hírt tudna. |
Kósa siete, Dévára béjuta. |
85 | Nagy gazdagon Feru aga eljuta, |
Az sarampón Kósa mind megszámlálá, |
Kétszáz lóval épen az aga vala, |
Ali csausz, Gyurbát vajda ott vala. |
Eszt megmondá Kósa vitéz urának, |
90 | Az úr hírré tevé jó szolgáinak, |
Erről hálát ad az mennyei Úrnak. |
Kérdi: "Mi tetszenék az uraimnak?" |
Vala Nagy György azkor az úr hadnagya, |
Kösség-akaratból úrnak eszt mongya: |
95 | "Három jelös dolgát jól meggondolja, |
Hogy valami kárát annak ne vallya. |
Királné asszon hiti ellen lészen, |
És az ország értelme nélkül lészen, |
Kezd jószágod veszni, ha ellenök lészen, |
100 | Ezöket nem nézöd, kezedön lészen. " |
Erre Terek János szóla ilyeket: |
"Régen kértem az felségös Úristent, |
Hogy adgyon éltömben oly jó szerencsét, |
Terekekkel aggyon néköm oly igyet, |
105 | Bátorsággal Terek Bálint fogságát |
Én megtorolhassam szernyű halálát, |
Nem nézhetöm jószágom pusztulását, |
Bizon megkésértöm az basa hadát." |
Eszt hallván vitézök, éjjel készülnek, |
110 | Éfelekor két embörök jövének, |
Az dévai főbírótúl jövének |
Az esköttek nagy hitöt izenének. |
Nagy vígan az úr trombitát fúvata, |
Lovagját, gyalogját el-kiindítá, |
115 | Száztizenhárom lovagot számlála, |
Hatvanhét gyaloggal éjjel indula. |
Terek János elöljárót bocsáta, |
Barcsai Gáspárt szép szerrel bocsátá, |
Jelt kiada, és mindent bátoríta, |
120 | Viadalnak móggyára megtanítá. |
Jó legényeket fejéhöz választa: |
Kardos Józsát, Keresztúri Pétert hagyá, |
Bocskai Miklóst, Palatics Gergelt hagyá, |
Temesvári Nagy Jánost, Őz Lászlót hagyá. |
125 | Nagy Györgyöt elöl Dévára bocsátá |
Véle Hetey Sebestyént bocsátá, |
Vas Benedeket es véle bocsátá, |
Titkon az főbírót hogy kihívatná, |
Ott űtűle mindent bizont értene. |
130 | Nagy György siete, Dévára béére, |
Titkon az főbíróval ő beszélle |
Hát jó hitben vagyon, mindent megérte. |
Dévai kertökön két ösvént nita, |
Kin az gyalog az várasra rohanna, |
135 | Terek János juta, kernyülfogatá, |
Ő maga az vár felé felszágulda. |
Igen kéri az főbíró az agát, |
Hogy Terek Jánostúl őrizze magát, |
Mert bizonnyal tuggya ő indulattyát, |
140 | Rajta akarja állani bosszúját. |
Sőt Déva várából az Pétör deák |
Feljönnének, izene az agának, |
Napfelköltét az várasban ne várnák, |
Mert jövetit hallya Terek Jánosnak. |
145 | Ez hírökkel az aga nem gondola, |
Sőt csak csalárdságnak eszt mongya vala. |
Ali csausz, Gyurbát vajda hogy hallá, |
Magát bízá az várhoz, felnyomtata. |
Bátorsággal az vitézök jutának, |
150 | Szintén hajnalban felriaszkodának. |
Az gyalogok kertöket szaggatának, |
Kin az várasra ők bérohanának. |
Egy bízott emböre Terek Jánosnak |
Harmadmagával álla sarampónak, |
155 | Leüté az lakatot lovagoknak, |
Kin az vitézök ott bészaladának. |
Sok tereket várasszerte hullatnak, |
Sokan terekek házba szorulának, |
Lovon, gyalog vár felé szaladának, |
160 | Sok közülök várasszerte halának. |
Terek János az vár felől forgódék, |
Az felső sarampóhoz találkozék |
Egy gyalog terekkel, ott igyeközék, |
Előtte az terek meg sem futamék. |
165 | Jelös fővitéz embör, mongyák, hogy volt, |
Öltözeti néki mert szép gazdag volt, |
Az Feru agának agatársa volt, |
Egy szablyával viadalnak állott volt. |
Egy ő maga Terek János már vala, |
170 | Szerencséjét Isten úgy atta vala, |
Hegyös tőrrel derékba úgy találá, |
Sarampóhoz az tereket nyásolá. |
Nem sok múlva elesék és meghala, |
Főszabója az úrnak jutott vala. |
175 | Az agának fejét vétette vala, |
Feru agát mondom mint megholt vala. |
Immár aga egy házba szorult vala, |
Kit az pórok reá bétörtek vala, |
Ott futamék lovához istállóba, |
180 | El-kihozá, felülni akart vala. |
Ott az pórok jutának, aga látá, |
Nem lőn mit tenni, lovát elbocsátá, |
Az pórokkal nagy viadalt ő tarta, |
Előttök az kertre futva szalada. |
185 | De az pórok oly erősen kergeték, |
Egy hágsóra az aga igazodék, |
Igaz akkor Terek János érközék, |
Hogy meglátá, hamar reá igazodék. |
Elérék az hágsóig paraszt népek, |
190 | Kiktől koncról-koncra elvagdaltaték, |
Terek János látá, igen bánkódék, |
Elevenön hogy meg nem fogathaték. |
Intéz Terek János meghatta vala, |
Eleven tereket senki ne fogna, |
195 | Azért mindent ők ott levágnak vala, |
De sok bennök várhoz szaladott vala. |
Benn egy házba Déván vajda szorula, |
Nagy sebökben az várhoz felszalada, |
Kit császárnak végre bémondott vala, |
200 | Kiért agaságra felvötte vala. |
Rémülés nagy lőn ez az pogánoknak, |
Futó terek megmondá az ötszáznak, |
Kik mind az Kászonhoz hamar futának, |
Azon lőn nagy bánattya az basának. |
205 | Elindula Buda felé hadával, |
Hogy ne járjon nagyobb szégyenvallásval. |
Terek Bálint halálájért fiával |
Igy járt vala vitéz Terek Jánosval. |
Várasban az holttestöket számlálák, |
210 | Két negyvennégy testet ott találának, |
Csak négy magyar vitézök meghalának, |
Vitéz Palatics Gergelt sokan szánák. |
Csuda szép nyereséggel ők járának. |
Terek János külde az kincstartónak |
215 | Egy tereket, egy zászlót az barátnak, |
Megköszöné, mint szerelmes fiának. |
Szeretettel hallá eszt Erdélország, |
Ez úrfiat idvezlé nagy sokaság, |
Éltesse és tarcsa az Szentháromság, |
220 | Övé légyen holta után mennyország. |
Egy jó lovat nyereségből hozának, |
Ajándékon mutaták az úrfinak, |
Mongyák: főlova volt Feru agának, |
Kinél jobb nem volt hadában basának. |
225 | Vitéz Terek János erüle annak, |
És nagy hálát ada mennyei Úrnak, |
Minden jószága megvagyon az lónak, |
Nagy szerettében nevezé Agának. |
Még más ellenség Havaselföldében |
230 | Nagy haddal akarna jőni Erdélben, |
Terek János hallá nagy örömében, |
Vas Benedököt bocsátá tisztiben. |
Benedök az föld népét feltámasztá, |
Nemeset, nemtelent hamar indítá, |
235 | Az Hátszagon terekekkel harcola, |
Vitéz módra elöljárót tartósztatá. |
Ötszáz terek elölharcoló vala, |
Utánna nem messze négyezör vala, |
Derék tábor az után indult vala, |
240 | Kiben terek és sok oláhság vala. |
Nagy szép néppel Vas Benedök gyűjtezék, |
Harmadnap elöljáróval ütküzék, |
Vitéz módra ott vélek igyeküzék, |
Azonközbe Kendefi János érközék. |
245 | Jó rézdobját ott hamar megzöndíték, |
Az négyezör terek, oláh megfutamék, |
Magyaroktúl sok bennök levágaték, |
Az derék tábor hallá, eloszlaték. |
Ezzel is Terek János tisztességet, |
250 | Mindönöktől nyert vala jó hírt, nevet, |
Ha ő meg nem állya vala eleiket, |
Lát vala Erdél nagy veszödelmeket. |
Intéz Terek Jánosról többet szóllok, |
Sok jámbortúl kit igazán én hallok, |
255 | Mikort Lippát Ulumánra szállátok, |
Ottálló seregben őtet hagyátok. |
Ennek rendít, módgyát bévön megírtam, |
Derék krónikámban én beléraktam. |
Mikort immár benn valátok Lippában, |
260 | Ulumán bék bészalada az várban. |
Megcsalaték Ulumán bék dolgába, |
Mert sok terek elhulla viadalba, |
Nem szaladhatának mind bé az várba, |
Hídról sokan hullának az árokba. |
265 | Igen vágják őket az keresztyének, |
Kis kapun kiszaladának terekek, |
Hétszázan jó szerrel vadnak szegények, |
Éppen hazamenni ők igyeköznek. |
Nem messze szép seregöket látának, |
270 | Kétfelé féltökben ott szakadának, |
Egyik része az Marosra váltának, |
Más rész Terek Jánosra találának. |
Terek János az szilvásba áll vala, |
Hogy az tereket ott meglátta vala, |
275 | Vitézeket ránódította vala, |
Ő maga is bátor szívvel indula. |
Igen hullnak, vesznek ott az terekök, |
Vígan forgódnak az magyar vitézök, |
Terek János jól forgódik közöttök, |
280 | Hát gyaloggá esött volt egy fűtörök, |
Oly erősen ví vala az hősekkel, |
Sokra sebet ejt vala bátor szível, |
Mint egy vadkan ő élös fegyverével |
Kit ér vala, eltér vala nagy sebbel. |
285 | Közel juta Terek János, hogy látá |
Az terekhöz siete, szömben álla, |
Hegyös tőrrel őtet gyagdosá vala, |
És őreá sebeket ejtött vala. |
Ottan Terek Jánost ő megfutamá, |
290 | Lova nyakát általüté, kiszakasztá, |
Ő jó lován már egynéhán seb vala, |
Mely lovat Agának nevezött vala. |
Míg jó lovát úrfi megtörölgeté, |
Addég Kardos Józsa fáját felveté, |
295 | Az terekben ő kopjáját eltöré, |
Vasát vállából az terek kivevé. |
Juta meg egy huszár, öklelni akará, |
Félön szököllék, kopja héban jára, |
Egyet terek szablyával hozzácsapa, |
300 | Az ló farán fél singnit vágott vala. |
Ám eljuta más huszár es azonba, |
Ott es terek egyet-kettőt ugorda, |
Hozzácsapa, ló lába elszakada, |
Terek János látá, reá indula. |
305 | Hát az terek magát vérösítette, |
Ez úrfi jó lovával úgy ötette, |
Az tereket hamar földre elejté, |
Ugyan rajta jó lovát téröngeté. |
Ott az hegyös tőrrel igen gyagdosá, |
310 | Szablyájával az terek ám felvága, |
Vitéznek szép kengyelvasát találá, |
Az rézkengyel félig el-bészakada. |
Szakada csizmája és ő kapcája, |
Azért meg nem sebesüle ő lába. |
315 | Hegyös tőrrel úrfi hozzátaszíta, |
Szablyás karját ő az földhöz nyássolá. |
Ez világból ugyanott kivégezé, |
Terek János nagy tisztességet nyere, |
Az Úristen soká őtet éltesse, |
320 | Még több igyben őtet szerencséltesse. |
Haj, eszt ne utáljátok, kik hallyátok, |
Ez vitéz úrfira ti ne szóljatok, |
Mert bizon kevés úrfiakat látok, |
Kikkel együtt terekekkel vínátok. |
325 | Kár, hogy ez úrfit elő nem veszitök, |
Hogy valami tiszttel nem szeretitök, |
Hozzá sietnének szegén vitézök, |
Híven szolgálná országtok, földetök. |
Ezörötszáz iránk ötvenháromban, |
330 | Aranlábú Debrecen várasában, |
Tinódinak híják mind ez országba, |
332 | Szerzé búba egy puszta kamorába. |
FINIS |
kiben külömb-külömb időben és országokban
lött dolgok, históriák vannak szörzője |
azon Tinódi Seböstyén |