Tinódi Sebestyén: ETED RÉSZE

Teljes szövegű keresés

ETED RÉSZE
 
Fráter Györgynek szernyő haláláról: királfi Kassából kibúdosásáról
 
1445 Fráter György halálát immár hallgassátok,
Kinek talám mássát ti sem hallottátok,
Magyar krónikába ti sem olvastátok,
Fejedelmek közt ily veszedelmet nem tuttok.
 
Régen hallottatok sok paraszt példákat,
1450 Az kik elbízzák dolgokba ő magokat,
Gyakorta csalatnak, elvesztik dolgokat,
Ő tisztességöket, fejöket, jószágokat.
 
Az kit akar Isten fólden megbüntetni,
Annak eszét szokta előszer elvenni,
1455 Azután ő magát csudájul veszteni,
Azzal ő hatalmát szokta megjelenteni.
 
Ti ezt kik hallyátok, minden megtanulja,
Az ki urat szolgál, hívségét fogaggya,
Vagy nyeri, vagy veszti, de híven szolgálja,
1460 Hogy ő hírét-nevét végre meg ne alázja.
 
Elszaladását hallátok Ulumánnak,
Lippát ott kezébe adák Nagy Kampónak,
Minden szökségére hadnagyok gondolának,
Királ szép hadával onnat elindulának.
 
1465 Rendszerént Baptista régen mind megírta,
Felségös királnak tudására atta,
Lippának vívását, vételét megírta:
Az Ulumán béköt barát mint elbocsátta.
 
Gondolkodék királ, fejét hajtogatá,
1470 Az Fráter György dolgán ugyan elámula,
Hogy az ő sapkáját még félen hajtotta,
Az terek császárnak országát ajánlotta.
 
Ez barát királnak lám megeskütt vala,
Az királ fiától éppen elvált vala,
1475 Kiért nagyobb méltóságra veszik vala,
Jó gardinálsága, érsögsége lész vala.
 
Vala nagy bánatja felséges királnak,
Félti vala vesztét erdéli hadának,
És terekké löttét az Erdélországnak,
1480 Véle egyetemben ez jó Magyarországnak.
 
Rettenetes híre barát kincstartónak,
Menni hitöt adott János királnénak,
Az királ fiának, az terek császárnak,
Végre az felséges Ferdinándus királnak.
 
1485 Gyámoltalan ember, ki urát árulja,
Nagy sok hajózással hordozja, megcsalja,
Mint víz tekenőben, állhatatlan móggya,
Hogy ne itt úgy éljön, jobb őnéki megholta.
 
Nagy búába királ magába végezé,
1490 Jobb az egy embörnek megholta, elveszte,
Hogysem egy országnak, sok népnek elveszte,
Bűnét ez földszínön lerakja, megfizesse.
 
El ne veszne lelkében, hamar írata,
Castaldónak postán Lippára iktatá,
1495 Mind hamarébb lehet, az barát meghalna,
Hogyha ez világba ő élnie akarna.
 
Kastaldo Baptista azon elbúsula,
Mert ő az barátnak hitöt adott vala,
De feljebb királnak ő megeskütt vala,
1500 Ő maga éltét es igen szereti vala.
 
Szorgalmatos gongya kezde arra lenni,
Móggya halálának hol kellyen meglenni,
Hozzá tartozóknak csendeszbe maradni,
Veszedelöm nélkül népit leszállítani.
 
1505 Elbocsátása ha lőn az Ulumánnak,
Azon nap ajándékot külde barátnak,
Lippából könyörög bék, mind jó attyának,
Békeséges utat érte ők csak várnának.
 
Renddel ajándékot néki bémutaták,
1510 Aranyas hegyes tőrt, egy aranyas lámpást,
Aranyas teztement, két aranyas gyertyát,
Az egy szép szekeret, négy fő török lovat.
 
No, Uluma béket ő elkésérteté,
Az jó Lippa várát megerősítteté,
1515 Éléssel, álgyúval bévön megtölteté,
Aldanai Bernált Kampót belé helheté.
 
Indulának el-bé az kincsös Erdélbe,
Mikoron jutának az neves Alvincbe,
Castaldót az barát tartja tisztességbe,
1520 Kastélba, az önnön házába szállítá bé.
 
Ő maga csak közel egy kis házban szálla,
Ez szerzött dolgokban semmit nem tud vala,
Erről az ki szóllott, ő nem hiszi vala,
Mert őt az ő bűne megvakította vala.
 
1525 Vígan királképét ő vendégli vala,
De az Castaldo igen bánkódik vala,
Népet ez dologra titkon szörzött vala,
Kik miatt meglenne az barátnak halála.
 
Hadát az Fráter György mind leszállíttatá,
1530 Még udvarnépit is elöl elbocsátá,
Ország győlésébe hogy másnap indulna,
Megmaradásokról az országgal szóllana.
 
Azon éjjel Nagykarácson előtt vala,
Másod csötörtökön jó hajnalba vala,
1535 Egy inas, egy apród csak ővéle vala,
Vas Ferenc és Gichi néki udvarnak vala.
 
Lefüggesztött fővel zsolozsmát tart vala,
Ajtót megkoltanták, ifjak kérdik vala,
Hogy búcsút vennének, kívöl mongyák vala.
1540 Őket bébocsátnák, az barát monta vala.
 
Az főtaliánok csak tízen valának,
Kik az Baptistátúl rá választatának,
Nagy hertelen az ajtón bérohanának,
Kivont fegyverekkel baráthoz futamának.
 
1545 Legottan rapéllyal őtet általverék,
Mordál puskából es őtet általlövék,
Szegín Vas Ferencre hét sebet ejtének,
Kegyetlen sebökkel az barátot megölék.
 
Az kastél kapuját nagy hamar megvevék,
1550 Ottvaló kincsében mind zsákmánt tevének,
Az jobb fülét néki gyapjastúl elmeccék,
Királi felségnek postán vivék, jelenték.
 
Rettenetös lőn halála az barátnak,
Kin lőn nagy siralmok sok jó szolgáinak,
1555 Jelösben ohítás az horvát uraknak,
Nagy sok jóval vala, mint attyafiainak.
 
Oly igen örülik nagy sok várasokba,
Kik voltak miatta gyakran kárvallásba,
Mert kinél mit érzött, volt ólálkodásba,
1560 Vagy fogsággal, vagy szép szóval asztkivonyásba.
 
Láttátok, mikor ő kezdett prédikálni,
Evangéliomot elunta beszélni,
Sok ezer forintra kezdött ohítozni,
Addég sírt, kesergött, annak meg kellett lenni.
 
1565 Kegyetlenségéért kegyetlen lőn halála,
Testét eltemetni es nem hatták vala,
Hetven napég az tornácba állott vala,
Szent Mathias másnapján eltemettetött vala
 
Innet példát vehettök ti kegyetlenök,
1570 Az köznépen ti ne kegyetlenköggyetök,
Imígy-amúgy tőlök kincsöt se gyüjcsetök,
Mert mind kincsötökkel testben-lélökben vesztök.
 
Rágondoljatok és esztekben vegyétök,
Az Úristent tréfás társul ne vegyétök,
1575 Kik igéjét hallgattyátok, jól értitök,
Meg nem csalhatjátok, mert tőle megbüntettök.
 
Az Fráter György lehet néktek nagy példátok,
Kik máson tanulnak, nagy bódogok azok,
Kik magokon tanulnak, bódogtalanok,
1580 Ez miá vesztenek urak és sok országok.
 
Lőn nagy okossága az királképének,
Lele csendességöt az erdélieknek,
Mind végére méne az barát kincsének,
Házait foglalá királ őfelségének.
 
1585 Felséges királnak kincsben sokat külde,
De azért ő magát abból sem feledé,
Mert csak három kucsival Erdélben méne,
Öt társzekér kinccsel Erdélből el-kiméne.
 
János királné fiával már Kassába
1590 Az barát halálát hallá hamarságba,
Csak elámélkodék nagy gondolkodásba,
Nagy szernyű halálán ő tudakozásába.
 
Csuda sápolódása az jó asszonnak,
És ővéle öszve az királ fiának,
1595 Vala nagy öröme az ő udvarának,
Hogy nagy ostort vetött Isten az kincstartónak.
 
Ad vala nagy hálát mennybéli Istennek,
Hogy megállotta bosszúját ínségének,
Vég lött ő dolgában ím az Fráter Györgynek,
1600 Nagy sok jót monda királnak őfelségének.
 
Sőt nem vala nehéssége az királra,
Bosszonkodik vala csak ez egy barátra,
Ki cseleködése lőn oly nagy kárára,
Kis árva fiával marada búdosásra.
 
1605 Siralma nagy vala az tisztös asszonnak,
És ővéle öszve az kisded fiának,
Hogy más ura lészen az erős Kassának,
Jó Magyarországnak, kincsös Erdélországnak.
 
Az jó királ ő fogadását megállá,
1610 Jegyruháját az asszonnak mind megadá,
Az hercegségöt Opúliát megadá.
Asszon szép Kassából sírva el-kiindula.
 
Bánkódik királfi, jó lován öl vala,
Kassát nézi vala, szép szókat szól vala,
1615 Vajon mikor lészen Kassába szállása,
Jó Magyarországban és Erdélben lakása.
 
Óhajtj ák, siratják az kik látják vala,
Az ő búdosását keserölik vala,
Ő eszét, elméjét es csudálják vala,
1620 Ő lovon ölése, termete nagy szép vala.
 
Lát, hall, ő körüle vén Petrovitt bátya,
Jó Príni Ferencöt késérőben látja,
Jó Czeczei Lénártot ott nem láthattya,
Csak nagy szép seregét őkeröle ott látja.
 
1625 Kassai kapitán az Czeczei vala,
Tizenöt esztendeig várast bírta vala,
Ő esze, elméje bölcseséggel vala,
Nagy víg embör vala, minden szereti vala.
 
Jó híre-nevéjért hozzá futnak vala,
1630 Sok szegín vitéz nép, hogy szolgálna nála,
Kiket megtart vala, az szegín nem vala,
Kinek vitésségét érti, szereti vala.
 
Bennök valamelyet ő útra bocsátott,
Annak szép szót adott és kölcségöt adott,
1635 Azért sok vitéztől minden jó hírt hallott,
Ő tisztire éjjel-nappal igen vigyázott.
 
Váras kívöl tizenöt esztendég nem hált,
Az ő szükségéjért ő kívöl sem kozárt,
Kassára ki támatt, az mind gonoszul járt,
1640 Az Sárosi Laskán Kassánál szenvedett halált.
 
De lám, életének jobb korába vala,
Születésének ötven esztende vala,
Soha betegségbe ő sem fekütt vala,
Ímé, mely hertelen lőn őnéki halála.
 
1645 Ott királné asszon hogy rakodni kezde,
Az Czeczei Lénárt es készülni kezde,
De láss, mely hertelen ő megbetegüle,
Halálára hamar igen elnehezüle.
 
Sőt kapitánságát már letötte vala,
1650 Az királné asszon nem várhatta vala,
Az erős Kassából útra indult vala,
Utánna ötödnap Czeczei megholt vala.
 
Az nagy monostorba őtet eltemeték,
Csuda sokaságok őtet elkésérék,
1655 Nagy sírva halálát oly igen kesergék,
Ott sok jámbor vitéz búdosó félben esék.
 
Sirattyák vitézek mint kegyes attyokat,
Üdvezlik és áldgyák, mint jól tött urokat,
Ő atyafiai ohítják báttyokat,
1660 Éltette, táplálta, nékik adott sok jókat.
 
Az királné asszon utába meghallá,
Az királ fiával halálát ohítá.
Ők el-bémenének az Lengyelországba,
Hercegségbe onnat, neves Opúliába.
 
1665 Reménsége vagyon az királ fiának
Atyaúristenben, mert ád hálát annak,
Mint édesattyának Ferdinánd királnak,
Mert ő lészen magasztalója ez fiának.
 
Óh, ti keresztyének, mind feltámadgyatok,
1670 Ez fejedelmünkért Istent imádgyátok,
Szent malasztjával szeresse ti királtok,
Hogy az pogán kéztől épen maradhassatok.
 
Lőn ennek írása az jó Kolozsvárba,
Tinódi Sebestyén egy iratos házba
1675 Lelte krónikáját ott nyomtatásába,
1676 Két Karácson közbe írta ötvenháromba.
 
FINIS

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem