Szentjóbi Szabó László: A Péczeli kert.
Semmi rendes útjai
Bár az ember életének
Olly rövidek napjai.
Mindég arra célozott,
Hogy másnak is használt vele
Míg magának dólgozott!
Vesszejébe mondhatta
Majd ha ágaid meg nőnek
Más is járhat alatta.
Látta nőni kis fáit
Mellyeknek más jó ízléssel
Kóstolhassa almáit!
Építsd minden erővel
S már hanyatlott életedet
Hosszabbítsd ez idővel!
Pompás eggyűgyűségét
És az emberi nemzetnek
Nagyra ment mesterségét
Egyvelítsed eggy mással
Hogy szívünk kettős szépséget
Érezzen eggy látással.
S kedves izű magokat
Teljes rózsák s violákat
S színes tulipánokat.
A halmok óldalain
Az álmot kívánatossá
Gyepszéked lágy hantjain.
Ültess szagos epreket
S a halmok déli részébe
Szőlő termő töveket
Ott eggy partba a fák között
Melly visszáza a hangot
Építs kákából kötözött
Múlatságos barlangot.
Itt öszve ölelkeznek
Köszönvén hasznos munkáid
Hamvaidonn könnyeznek.