Szentjóbi Szabó László: A Gyermeki idők emlékezete
Vagdaltam a bürkökre
Életemnek bóldog kedve
Itt függ véled örökre!
Néked is nem kedvezett
Marcongván a bánat férge
Szívem gyakran vérezett.
A fa puska, s ló megett,
Akkor éltem az idővel
Melly most engem veszteget.
Az örömnek élete
Míg tudatlan ítéletem
Választást nem tehete.
Eggy eránt kedvellettem
A míg eggyik múlatságon
Másikat építettem.
Magamban nem neveltem
A mit józan szívem mondott
Benne kedvem fel leltem.
Rosszúl képzelt gondjaim,
Kívánságim se terjedtek
Messzebb mint a karjaim.
A sok féle nem kellett
Eggy mértéke vólt ízemnek
A kenyér s a fánk mellett
A vigasság követett
S ártatlan tekintetemben
Kedv, s nyájasság nevetett
Olly víggá tett akkoron
Mint mást kinoz az unalom
A bársony, s a bíboron.
Napjai el múltanak
Ah hogy vissza nem térhetnek
S olly rövidek vóltanak!
Add még eggyszer érzeni
Más örökké valóságot
Nem kívánok tőlteni!