Szenci Molnár Albert: XXXIV. ZSOLTÁR
XXXIV. ZSOLTÁR
T. B.
Háláadása Dávidnak
az filisztéusok királyátul való megszabadulásért.
Háláadása Dávidnak
az filisztéusok királyátul való megszabadulásért.
1
Mindenkoron áldom
Az Urat, míg engem éltet,
És az ő szent dicséretét
Szájamban hordozom.
Lelkem jó voltát az Úrnak,
Kit az szegények hallanak,
És örülnek rajta.
Mindenkoron áldom
Az Urat, míg engem éltet,
És az ő szent dicséretét
Szájamban hordozom.
| Dicsekedvén áldja |
Kit az szegények hallanak,
És örülnek rajta.
2
Magasztaljuk vígan
Az Úrnak áldott szent nevét,
És véghetetlen kegyelmét
Dicsérjük mindnyájan.
És kérném az én Uramat,
Meghallá kiáltásomat
És megtarta engem.
Magasztaljuk vígan
Az Úrnak áldott szent nevét,
És véghetetlen kegyelmét
Dicsérjük mindnyájan.
| Mert midőn keresném |
Meghallá kiáltásomat
És megtarta engem.
3
Kik az Úrra néznek,
Tőle megvigasztaltatnak,
Soha orcájok azoknak
Meg nem szégyenülnek.
És meghallgatá az Isten,
El nem hagyá ínségében,
De megszabadítá.
Kik az Úrra néznek,
Tőle megvigasztaltatnak,
Soha orcájok azoknak
Meg nem szégyenülnek.
| Az szegény kiálta |
El nem hagyá ínségében,
De megszabadítá.
4
Az Isten angyali
Hívek környül tábort járnak,
Istenfélőket megtartnak
Mint Isten követi.
Jóvoltát és kóstoljátok
Mert bizony bódogok azok,
Kik őbenne bíznak.
Az Isten angyali
Hívek környül tábort járnak,
Istenfélőket megtartnak
Mint Isten követi.
| Lássátok az Úrnak |
Mert bizony bódogok azok,
Kik őbenne bíznak.
***
5
Féljétek az Urat
Mindnyájan, hívek és szentek,
Mert nem lesz soha szükségek,
Kik félik hatalmát.
Gyakorta szükségek esik,
De kik az Istent tisztelik,
Meg nem fogyatkoznak.
Féljétek az Urat
Mindnyájan, hívek és szentek,
Mert nem lesz soha szükségek,
Kik félik hatalmát.
| Az oroszlánoknak |
De kik az Istent tisztelik,
Meg nem fogyatkoznak.
6
Én fiaim, jertek,
Hallgassatok beszédemre,
Megtanítlak szent életre,
Hogy Istent féljétek.
Ki hosszú életet kiván,
És minden ő dolgaiban
Jó állapatot kér?
Én fiaim, jertek,
Hallgassatok beszédemre,
Megtanítlak szent életre,
Hogy Istent féljétek.
| Kicsoda az ember, |
És minden ő dolgaiban
Jó állapatot kér?
7
Őrizd meg nyelvedet
Az gonosz rágalmazástól,
Ódd ajakid álnokságtól,
Meg ne sértsd más hirét.
Békeséget kérj és kövess
És hogy Istennél légy kedvess,
Tisztességnek örölj.
Őrizd meg nyelvedet
Az gonosz rágalmazástól,
Ódd ajakid álnokságtól,
Meg ne sértsd más hirét.
| Tégy jól, gonoszt gyülölj, |
És hogy Istennél légy kedvess,
Tisztességnek örölj.
8
Az Isten szemei
Látják az gonosztévőket,
És ő emlékezeteket
Az földről eltörli.
Kik őhozzá tiszta szívből
Kiáltnak nagy ínségekből,
Mind megszabadítja.
Az Isten szemei
Látják az gonosztévőket,
És ő emlékezeteket
Az földről eltörli.
| Az jókat nem hagyja, |
Kiáltnak nagy ínségekből,
Mind megszabadítja.
9
Közel az Úr Isten
Az törödelmes szívekhez,
És az sérelmes lelkekhez
Segétséggel leszen.
Ő nyavalyája sokasól,
De minden nyomorúságból
Kimenti az Isten.
Közel az Úr Isten
Az törödelmes szívekhez,
És az sérelmes lelkekhez
Segétséggel leszen.
| Az igaznak itten |
De minden nyomorúságból
Kimenti az Isten.
10
Mert megőriztetik
Az ő csontja az Istentől,
És csak egy is azok közől
Néki meg nem szegik.
Az önnön vétke megöli,
Ki az igazat gyűlöli,
Elvész idő előtt.
Mert megőriztetik
Az ő csontja az Istentől,
És csak egy is azok közől
Néki meg nem szegik.
| De az gonosztévőt |
Ki az igazat gyűlöli,
Elvész idő előtt.
11
Megtartja az Isten
Élteket ő szolgáinak,
Azkik csak őbenne bíznak,
Nem esnek szégyenben.
Megtartja az Isten
Élteket ő szolgáinak,
Azkik csak őbenne bíznak,
Nem esnek szégyenben.
