Szenci Molnár Albert: XXIX. ZSOLTÁR | Verstár - ötven költő összes verse

XXIX. ZSOLTÁR

T. B.
Dávid inti az izráelitákat és kiváltképpen
az fő-fő népet az Istennek dicsiretire.

1
Mostan ti, hatalmassak,
Tekintetes nagy urak,
Adjatok az Istennek
Dicsőséget nevének,

Mint hatalmas Istenteket

Féljétek, tisztelvén őtet,
Szent templomában áldjátok,
És térdet-fejet hajtsatok.

2
Az Úr szava megzendől,
Az vizeken megdördől,
Mennydörgő dicsősége
Elhat az nagy tengerre.

Az Úrnak illy erős szava

Nagy hatalmát megmutatja,
Az Úrnak dördölő szaván
Nagy volta meglátszik nyilván.

3
Az Úr Istennek szava
Az cédrusokat rontja,
Töri az cédrusfákat,
Libanuson állókat.

Az Libanus és Szirion,

Ugrándoznak borjú módon,
És mint az Egyszarvú vemhe,
Tombol az sűrő erdőbe.

4
Az Úrnak szava széjjel
Sebes tűzlángot lövell,
Az pusztát megrettenti,
Az Kadést megrendéti.

Az Úr szava úgy megzendül,

Hogy az szarvas idétlent szül,
Nagy harsagásától annak
Az erdők fölszakadoznak.

5
De az ő templomában,
Ő hívei mindnyájan
Hirdetik nagy erejét,
Beszélik dicsőségét.

Az Úr ült az özönvízen,

Mint bíró itélőszéken,
Az Úrnak ő királysága
Örökké megáll országa.

6
Az Úr az ő népének
Erőt ád seregének,
Őket híven megtartja,
Békességgel megáldja.

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?