Szenci Molnár Albert: XLVIII. ZSOLTÁR
Háláadása az Jeruzsálem-bélieknek az megótalmazásért.
Nagy az Úr méltóságában
Az Isten szent városában
Holott lakozik dicsősége
És dicsértetik ő szent neve.
Tudnillik az Sionban, |
Ez gyönyörűséges helyen,
Holott helyheztetett szépen
Az nagy királnak városa,
Kinek ez földön nincs mássa.
Itt jól esmérik házonként
Erős oltalmul az Istent,
Holott királyok egybegyűltek,
És ők sereggel előjöttek,
Erőssen megszállották, |
De ottan megrettenének,
Megfutamodni kezdének,
Város mellől elállának,
Nagy rettegve szaladának.
Nagy félelme lőn szívöknek,
Mint gyermekszülő személnek,
És mint az hajó az szélvészben,
Ha napkeleti szél fú szörnyen.
Ezt mi szemünkkel látjuk, |
Az Isten városa mellett,
Melly őnéki szenteltetett,
Kit magának foglalt Isten,
Hogy néki szolgáljon minden.
Kit úgy erősített Isten,
Hogy romlása ne lehessen,
Nézünk itt te kegyességedre,
Szent templomodnak közepette.
Mint neved dicsősége |
Akképpen te dicséreted
Nagy messze te kiterjeszted,
Jobb kezed merő igazság,
Minden dolgod irgalmasság.
Öröl az Sionnak hegyi
És az Júdának leányi,
Az te igaz ítéleteden,
Szíve szerint örvendez minden.
Az Siont járjátok meg, |
Nézzétek meg ő bástyáit
És szépen épült házait,
Hogy ezt megbeszélhessétek
Következendő népeknek.
Mert csak ez az igaz Isten,
Ki minket minden üdőben
Megtart és vezérli éltünket,
Mindhalálig őriz bennünket.