Szenci Molnár Albert: XLIII. ZSOLTÁR
XLIII. ZSOLTÁR
C. M.
Könyörgése Dávidnak az megszabadításért.
Könyörgése Dávidnak az megszabadításért.
1
Ítélj meg engemet, Úr Isten,
És fogadd föl én igyemet
Ez kegyetlen nemzetség ellen,
Az hamis embernek kezében
Ne bocsáss, Uram, engemet,
Tartsd meg én fejemet.
Ítélj meg engemet, Úr Isten,
És fogadd föl én igyemet
Ez kegyetlen nemzetség ellen,
Az hamis embernek kezében
Ne bocsáss, Uram, engemet,
Tartsd meg én fejemet.
2
Uram, engem miért hagyál el,
Lám te vagy én erősségem?
Miért járok keserűséggel,
Minden örömöm távozék el?
Mert nyomorgat ellenségem
És sanyargat engem.
Uram, engem miért hagyál el,
Lám te vagy én erősségem?
Miért járok keserűséggel,
Minden örömöm távozék el?
Mert nyomorgat ellenségem
És sanyargat engem.
3
Igazságodat add értenem,
Világosságod küldd alá,
Ki megvilágosítson engem,
Szent hegyedre legyen vezérem,
Bémenésem igazgassa
Az te hajlékodba.
Igazságodat add értenem,
Világosságod küldd alá,
Ki megvilágosítson engem,
Szent hegyedre legyen vezérem,
Bémenésem igazgassa
Az te hajlékodba.
4
Isten oltárához bémegyek
Az én Uram eleiben,
Azki öröme én szívemnek.
Hegedővel néked éneklek,
És hálát adok szüntelen
Tenéked, Úr Isten.
Isten oltárához bémegyek
Az én Uram eleiben,
Azki öröme én szívemnek.
Hegedővel néked éneklek,
És hálát adok szüntelen
Tenéked, Úr Isten.
5
Miért vagy szomorú, én lelkem,
Mit keseregsz illy szertelen?
Bízzál az Istenben, mert hiszem,
Hogy még őtet vígan dicsérem,
Midőn engem megment híven,
Én Istenem lévén.
Miért vagy szomorú, én lelkem,
Mit keseregsz illy szertelen?
Bízzál az Istenben, mert hiszem,
Hogy még őtet vígan dicsérem,
Midőn engem megment híven,
Én Istenem lévén.
