Szenci Molnár Albert: VII. ZSOLTÁR
VII. ZSOLTÁR
C. M.
Dávidnak könyörgése ellenségi ellen való
megszabadításért.
Dávidnak könyörgése ellenségi ellen való
megszabadításért.
1
Óh, én Uram és én Istenem,
Tebenned vagyon reménségem,
Segedelmemre légy jelen,
Tarts meg ellenségim ellen,
Mint éh oroszlán meg ne rágjon,
Midőn nincsen segétségem,
Azki megmentene engem.
Óh, én Uram és én Istenem,
Tebenned vagyon reménségem,
Segedelmemre légy jelen,
Tarts meg ellenségim ellen,
| Hogy engemet el né ragadjon, |
Midőn nincsen segétségem,
Azki megmentene engem.
2
Hogyha én ezt töttem, Úr Isten,
Avagy hamisság van kezemben,
Hogyha gonoszt töttem ennek,
Ki örült békeségemnek:
Hogy gonoszt fizettem az jóért,
Sőt ha jól nem töttem azzal,
Ki nékem volt bosszúsággal:
Hogyha én ezt töttem, Úr Isten,
Avagy hamisság van kezemben,
Hogyha gonoszt töttem ennek,
Ki örült békeségemnek:
| Hogyha valaki abban megért, |
Sőt ha jól nem töttem azzal,
Ki nékem volt bosszúsággal:
3
Ám bár kergessen ellenségem,
És bátor megragadjon engem,
Életemet földhöz verje,
Dicsőségem porrá tégye.
Ellenségim ellen támadván,
Add meg az előbbi tisztem,
Kit rendeltél, Uram, nékem.
Ám bár kergessen ellenségem,
És bátor megragadjon engem,
Életemet földhöz verje,
Dicsőségem porrá tégye.
| Kelj föl azért nagy haragodban, |
Add meg az előbbi tisztem,
Kit rendeltél, Uram, nékem.
4
Nagy sereggel osztán az népek
Hozzád gyűlnek és környülvesznek,
Azért Úr Isten, támadj föl,
Magas helyre köztök állj föl.
Ki jól rendelhetsz mindeneket,
És engem hívségem szerint,
Ítélj igazságom szerint,
Nagy sereggel osztán az népek
Hozzád gyűlnek és környülvesznek,
Azért Úr Isten, támadj föl,
Magas helyre köztök állj föl.
| És ottan ítéljed az népet, |
És engem hívségem szerint,
Ítélj igazságom szerint,
5
Verd meg az istenteleneket,
És védelmezd meg híveidet,
Mert mindeneknek titkait
Látod, Uram, szívét, lelkit.
És nem hadsz el veszedelmemben,
Ki az híveket megtartod,
Gonosz ellen takargatod.
Verd meg az istenteleneket,
És védelmezd meg híveidet,
Mert mindeneknek titkait
Látod, Uram, szívét, lelkit.
| Te vagy paizsom, igaz Isten, |
Ki az híveket megtartod,
Gonosz ellen takargatod.
6
Igazán ítéli az Isten
Az ártatlan embert ügyében,
De keményen fenyegeti,
Kinek hamisságát érti.
Sok bűninek véget nem vetend,
Előkészéti fegyverit,
Idegbe veti nyilait.
Igazán ítéli az Isten
Az ártatlan embert ügyében,
De keményen fenyegeti,
Kinek hamisságát érti.
| Hogyha pedig ő meg nem térend, |
Előkészéti fegyverit,
Idegbe veti nyilait.
7
Végre mint egy hadi erőben,
Halálos fegyvert fog kezében,
Nyilait is rántja elő,
Kiket ellenségemre lő.
Szive nagy gonoszsággal terhes,
Kiből idétlen fiat szül,
Mert szándéka megszégyenül.
Végre mint egy hadi erőben,
Halálos fegyvert fog kezében,
Nyilait is rántja elő,
Kiket ellenségemre lő.
| Kinek szándéka veszedelmes, |
Kiből idétlen fiat szül,
Mert szándéka megszégyenül.
8
Szorgalmatosson árkot vájott,
Más ember alá vermet ásott,
Kiben, midőn törekedik,
Önnönmaga beléesik.
Ő tulajdon fejére rohan,
Mindennémű csalárdsága,
Nyakára száll álnoksága.
Szorgalmatosson árkot vájott,
Más ember alá vermet ásott,
Kiben, midőn törekedik,
Önnönmaga beléesik.
| Az gonosz, azkit nékem kiván, |
Mindennémű csalárdsága,
Nyakára száll álnoksága.
9
Azért Istennek adok hálát,
Hirdetem ő szent igazságát,
És fölséges szent nevének
Dicséreteket éneklek.
Azért Istennek adok hálát,
Hirdetem ő szent igazságát,
És fölséges szent nevének
Dicséreteket éneklek.
