Szenci Molnár Albert: LXXXVI. ZSOLTÁR
LXXXVI. ZSOLTÁR
C. M.
Könyörgése Dávidnak az megszabadításért.
Könyörgése Dávidnak az megszabadításért.
1
Hajtsd hozzám, Uram, füledet,
És hallgasd meg kérésemet,
Mert igen szegény vagyok,
Az én szükségim nagyok.
Nézd ártatlan életemet,
Szolgádhoz térjen kedved,
Ki bízik csak tebenned.
Hajtsd hozzám, Uram, füledet,
És hallgasd meg kérésemet,
Mert igen szegény vagyok,
Az én szükségim nagyok.
| Tartsd meg testemet-lelkemet, |
Szolgádhoz térjen kedved,
Ki bízik csak tebenned.
2
Hozzád mindennap ohajtok,
Nagy szükségemben kiáltok,
Te nagy irgalmad szerént
Kegyelmezz meg óránként.
Uram, kiáltásom halld meg,
Mert szívemet ezvégre
Emeltem föl az égre.
Hozzád mindennap ohajtok,
Nagy szükségemben kiáltok,
Te nagy irgalmad szerént
Kegyelmezz meg óránként.
| Szolgád lelkét vígasztald meg, |
Mert szívemet ezvégre
Emeltem föl az égre.
3
Uram, jókedvő s' édes vagy,
Az te irgalmasságod nagy,
Minden emberhez pedik,
Ki hozzád esedezik.
És nézd meg esedezésem,
Tekéntvén kegyelmedre,
Figyelmezz beszédemre.
Uram, jókedvő s' édes vagy,
Az te irgalmasságod nagy,
Minden emberhez pedik,
Ki hozzád esedezik.
| Hallgasd meg azért kérésem, |
Tekéntvén kegyelmedre,
Figyelmezz beszédemre.
4
Nagy szükségemben ohajtok,
Tehozzád szívből kiáltok,
És engem te meghallgatsz,
Nyavalyámban el nem hagysz.
Ki hozzád hasonló legyen,
Nincsen több erős Isten,
Ki illy dolgot tehessen.
Nagy szükségemben ohajtok,
Tehozzád szívből kiáltok,
És engem te meghallgatsz,
Nyavalyámban el nem hagysz.
| Úgyan sincs sohol több Isten, |
Nincsen több erős Isten,
Ki illy dolgot tehessen.
***
5
Ez világon minden népek,
Kiket teremtél, eljőnek,
És imádnak tégedet,
Dicsőétik nevedet,
Csudatételed sok és nagy,
Te vagy egyedől Isten,
Sohol Isten több nincsen.
Ez világon minden népek,
Kiket teremtél, eljőnek,
És imádnak tégedet,
Dicsőétik nevedet,
| Mert te nagy és hatalmas vagy, |
Te vagy egyedől Isten,
Sohol Isten több nincsen.
6
Vezérlj, Uram, utaidban,
Hogy járjak igazságodban,
És csak arra hajtsd szívem,
Hogy szent nevedet féljem.
És teljes szívből vigadok,
Mindörökké nevednek
Dicséretet éneklek.
Vezérlj, Uram, utaidban,
Hogy járjak igazságodban,
És csak arra hajtsd szívem,
Hogy szent nevedet féljem.
| Néked, Uram, hálát adok |
Mindörökké nevednek
Dicséretet éneklek.
7
Mert megkegyelmezél nékem,
Az pokolból kivőd lelkem,
Föltámasztál újonnan
Az mélységből kihozván.
Uram, réám dühödtenek,
Kik csak hatalmaskodnak,
Semmit rajtad sem adnak.
Mert megkegyelmezél nékem,
Az pokolból kivőd lelkem,
Föltámasztál újonnan
Az mélységből kihozván.
| Imé az istentelenek, |
Kik csak hatalmaskodnak,
Semmit rajtad sem adnak.
8
De te, irgalmas Úr Isten,
Igaz vagy természetedben,
Jó, hív és engedelmes,
Haragra késedelmes.
Uram, szolgádat segítsd meg,
Szolgálóleányodnak
Fiát foglald magadnak.
De te, irgalmas Úr Isten,
Igaz vagy természetedben,
Jó, hív és engedelmes,
Haragra késedelmes.
| Tekints réám, kegyelmezz meg, |
Szolgálóleányodnak
Fiát foglald magadnak.
9
Add jó jelét mivoltomnak,
Kit ellenségim lássanak,
És szégyenljék, hogy engem
Megsegítesz, Istenem.
Add jó jelét mivoltomnak,
Kit ellenségim lássanak,
És szégyenljék, hogy engem
Megsegítesz, Istenem.
