Szenci Molnár Albert: LXXXII. ZSOLTÁR
LXXXII. ZSOLTÁR
T. B.
Panassza az Istennek az bírákra és regnálókra.
Panassza az Istennek az bírákra és regnálókra.
1
Az Isten áll ő seregében,
Az bírák gyülekezetében,
Közöttök igazat itél,
És nékiek ígyen felel:
Az törvényi igazság ellen?
Hogy személyét az hamisnak
Nézitek, kedvezvén annak?
Az Isten áll ő seregében,
Az bírák gyülekezetében,
Közöttök igazat itél,
És nékiek ígyen felel:
| Miglen ítéltek ti ekképpen |
Hogy személyét az hamisnak
Nézitek, kedvezvén annak?
2
Szegént ítéljetek igazán,
És könyöröljetek az árván,
Ügyét az szűkölködőknek
Erőszaktúl megmentsétek.
Kiszabadítsátok markából,
Hogy az szegény erőt vegyen
Az hatalmaskodó ellen.
Szegént ítéljetek igazán,
És könyöröljetek az árván,
Ügyét az szűkölködőknek
Erőszaktúl megmentsétek.
| Az nyomorultat az hamistól |
Hogy az szegény erőt vegyen
Az hatalmaskodó ellen.
3
De intésemet nem fogadják,
Sőt értetlenől megutálják,
Nagy setétségben mennek el,
Kin az föld csak nem süllyed el.
Kik Isteneknek hivattattok,
És az magasságos Úrnak
Ti mondattok fiainak.
De intésemet nem fogadják,
Sőt értetlenől megutálják,
Nagy setétségben mennek el,
Kin az föld csak nem süllyed el.
| Imé, én mondom, hogy ti vattok, |
És az magasságos Úrnak
Ti mondattok fiainak.
4
De mindnyájan meg kell halnotok,
Mint egyebek, tü is kimúltok,
Végre ti mind odalesztek,
Úgy, mint egyéb fejedelmek.
És ítélj meg mindent ez földen,
Mert néked hatalmad vagyon
Minden népen ez világon.
De mindnyájan meg kell halnotok,
Mint egyebek, tü is kimúltok,
Végre ti mind odalesztek,
Úgy, mint egyéb fejedelmek.
| Támadj föl azért, ó, Úr Isten |
Mert néked hatalmad vagyon
Minden népen ez világon.
