Szenci Molnár Albert: LXXI. ZSOLTÁR
LXXI. ZSOLTÁR
T. B.
Dávidnak szabadulásért való könyörgése.
Dávidnak szabadulásért való könyörgése.
1
Tebenned bízom, én Istenem,
Kérlek, ótalmazz meg,
Gyalázattúl ments meg,
Hogy örök szégyenbe ne essem,
Az te nagy jóvoltodból
Tarts meg minden gonosztól.
Tebenned bízom, én Istenem,
Kérlek, ótalmazz meg,
Gyalázattúl ments meg,
Hogy örök szégyenbe ne essem,
Az te nagy jóvoltodból
Tarts meg minden gonosztól.
2
Hajtsd hozzám füled, tarts meg engem,
Mutasd segedelmed,
Azmint megígérted,
Hogy segétségül léssz énnékem,
Légy azért én kősziklám
És én erős kőváram.
Ments ki az hamisnak kezéből,
És annak markából,
Azki él csalárdól,
Ótalmazz meg az kegyetlentől,
Benned biztam, Uramban,
Gyermekségemtűl fogván.
Hajtsd hozzám füled, tarts meg engem,
Mutasd segedelmed,
Azmint megígérted,
Hogy segétségül léssz énnékem,
Légy azért én kősziklám
És én erős kőváram.
Ments ki az hamisnak kezéből,
És annak markából,
Azki él csalárdól,
Ótalmazz meg az kegyetlentől,
Benned biztam, Uramban,
Gyermekségemtűl fogván.
4
Hogy származám anyám méhéből,
Legottan énnékem
Valál reménségem,
Anyám méhéből engem kivől,
Azért néked éneklek,
És szüntelen dicsérlek.
Hogy származám anyám méhéből,
Legottan énnékem
Valál reménségem,
Anyám méhéből engem kivől,
Azért néked éneklek,
És szüntelen dicsérlek.
***
5
Engem csudának tartnak sokan,
De te vagy énnékem
Erős reménségem,
Adj éneklést az én szájamban,
Hogy hirdessem nevedet,
Áldjam dicsőségedet.
Engem csudának tartnak sokan,
De te vagy énnékem
Erős reménségem,
Adj éneklést az én szájamban,
Hogy hirdessem nevedet,
Áldjam dicsőségedet.
6
Ez én nyavalyás vénkoromban,
Erőtlenségemben
Ne vess el, Úr Isten,
Ne hagyj el én nyavalyáimban,
Midőn szegény testemben
Semmi erősség nincsen.
Ez én nyavalyás vénkoromban,
Erőtlenségemben
Ne vess el, Úr Isten,
Ne hagyj el én nyavalyáimban,
Midőn szegény testemben
Semmi erősség nincsen.
7
Mert én ellenségim beszélnek,
Rólam tanácskoznak,
Alattomban járnak,
És azkik lelkemben kergetnek,
Noha nincs semmi vétkem,
Kötést tésznek ellenem.
Mert én ellenségim beszélnek,
Rólam tanácskoznak,
Alattomban járnak,
És azkik lelkemben kergetnek,
Noha nincs semmi vétkem,
Kötést tésznek ellenem.
8
Mondván: jertek, fogjuk meg őtet,
Mert Isten elhatta,
Nincs semmi ótalma,
Várom az te segedelmedet,
Úr Isten, ne légy messze,
Siess segedelmemre.
Mondván: jertek, fogjuk meg őtet,
Mert Isten elhatta,
Nincs semmi ótalma,
Várom az te segedelmedet,
Úr Isten, ne légy messze,
Siess segedelmemre.
9
Szégyenítsd meg, kik életemet
Kergetik szertelen,
Burítsd nagy szégyenben,
Azkik várják veszedelmemet.
Mert én csak téged várlak,
És dicsérettel áldlak.
Szégyenítsd meg, kik életemet
Kergetik szertelen,
Burítsd nagy szégyenben,
Azkik várják veszedelmemet.
Mert én csak téged várlak,
És dicsérettel áldlak.
***
10
Szüntelen hirdeti én nyelvem
Szent igazságodat,
És nagy jóvoltodat,
Jótétid mindennap beszéllem,
Sokságát nem titkolom,
Noha számát nem tudom.
Szüntelen hirdeti én nyelvem
Szent igazságodat,
És nagy jóvoltodat,
Jótétid mindennap beszéllem,
Sokságát nem titkolom,
Noha számát nem tudom.
11
Az Úrnak erejére térek,
És ő nagy hatalmát
Szemlélem jóvoltát,
Nagy igazságát az Istennek
Mindenkor emlegetem,
Soha el nem felejtem.
Az Úrnak erejére térek,
És ő nagy hatalmát
Szemlélem jóvoltát,
Nagy igazságát az Istennek
Mindenkor emlegetem,
Soha el nem felejtem.
12
Gyermekségemtől fogva engem
Híven tanítottál
Csuda dolgaiddal,
És hogy immáran megvénhüdtem,
És az hajam megőszül,
Légy most is segétségül.
Gyermekségemtől fogva engem
Híven tanítottál
Csuda dolgaiddal,
És hogy immáran megvénhüdtem,
És az hajam megőszül,
Légy most is segétségül.
13
Míglen az te karod erejét
Hirdetem mindennek,
Jövendő nemzetnek,
És igazságodnak hívségét,
Mellyet nyilván lát minden,
Magasztalom szüntelen.
Míglen az te karod erejét
Hirdetem mindennek,
Jövendő nemzetnek,
És igazságodnak hívségét,
Mellyet nyilván lát minden,
Magasztalom szüntelen.
14
Hozzád hasonló ki lehetne?
Engemet, Úr Isten,
Ejtél nagy ínségben,
De az föld mélségéből végre
Ismét kivonál engem,
És megadád életem.
Hozzád hasonló ki lehetne?
Engemet, Úr Isten,
Ejtél nagy ínségben,
De az föld mélségéből végre
Ismét kivonál engem,
És megadád életem.
15
Erősségemet öregbítéd,
És fölmagasztalál,
Dicsőségre hozál,
Hozzám tére, Uram, fölséged,
Megvigasztala engem,
Midőn vala ínségem.
Erősségemet öregbítéd,
És fölmagasztalál,
Dicsőségre hozál,
Hozzám tére, Uram, fölséged,
Megvigasztala engem,
Midőn vala ínségem.
16
Az te hívségedet, Úr Isten,
Hirdetem, éneklem,
Mindennek beszéllem,
Dicsérlek citerazengésben,
Óh, szentek dicsősége,
Izráelnek szentsége!
Az te hívségedet, Úr Isten,
Hirdetem, éneklem,
Mindennek beszéllem,
Dicsérlek citerazengésben,
Óh, szentek dicsősége,
Izráelnek szentsége!
17
Ajakimmal vígan dicsérem
Az te hatalmadat
És nagy irgalmadat,
Lelkemet tehozzád emelem,
Kinek megtartád éltét,
Hogy dicsérjen tégedet.
Ajakimmal vígan dicsérem
Az te hatalmadat
És nagy irgalmadat,
Lelkemet tehozzád emelem,
Kinek megtartád éltét,
Hogy dicsérjen tégedet.
18
Szüntelen néked az én nyelvem
Vígan énekeljen
Nagy kegyességeden.
Mert te, azkik gyűlölnek engem
S várják veszedelmemet,
Megszégyenítöd őket.
Szüntelen néked az én nyelvem
Vígan énekeljen
Nagy kegyességeden.
Mert te, azkik gyűlölnek engem
S várják veszedelmemet,
Megszégyenítöd őket.
