Szenci Molnár Albert: LVII. ZSOLTÁR
LVII. ZSOLTÁR
T. B.
Megszabadításért való könyörgése Dávidnak.
Megszabadításért való könyörgése Dávidnak.
1
Irgalmazz, Uram, irgalmazz nékem,
Mert tebenned bízik az én lelkem,
Több segedelmem nékem nincsen sohol,
Szárnyad árnyékában nyugszik fejem,
Míglen az nép gonoszsága elromol.
Irgalmazz, Uram, irgalmazz nékem,
Mert tebenned bízik az én lelkem,
Több segedelmem nékem nincsen sohol,
Szárnyad árnyékában nyugszik fejem,
Míglen az nép gonoszsága elromol.
2
Én az fölséges Istenben bízom,
Ki jóra vezérli minden dolgom,
Segedelmet küld alá ínségemben,
Az ellen lészen nékem ótalmom,
Azki engem kerget, hogy bényelhessen.
Én az fölséges Istenben bízom,
Ki jóra vezérli minden dolgom,
Segedelmet küld alá ínségemben,
Az ellen lészen nékem ótalmom,
Azki engem kerget, hogy bényelhessen.
3
Az én lelkem oroszlánok közt ül,
Kik sebes lánggal vöttenek környül,
Fogok olly hegyessek, mint nyíl és dárda,
Naponkint nyelvek úgy megélesül,
Mint az jól megköszörült éles szablya.
Az én lelkem oroszlánok közt ül,
Kik sebes lánggal vöttenek környül,
Fogok olly hegyessek, mint nyíl és dárda,
Naponkint nyelvek úgy megélesül,
Mint az jól megköszörült éles szablya.
***
4
Magasztaltassál, Uram, az égre,
Nagy dücsőséggel ez egész földre,
Mert én járásomra hálókat hántak,
Szegény lelkemet elnyomták szinte,
És énelőmben ők mély vermet ástak.
Magasztaltassál, Uram, az égre,
Nagy dücsőséggel ez egész földre,
Mert én járásomra hálókat hántak,
Szegény lelkemet elnyomták szinte,
És énelőmben ők mély vermet ástak.
5
De önnönmagok beléestenek,
Kin teljes szívemből örvendezek,
Az én szívem kész mindennek előtte,
Hogy dicséretit szent felségednek
Szüntelen énekelje életébe.
De önnönmagok beléestenek,
Kin teljes szívemből örvendezek,
Az én szívem kész mindennek előtte,
Hogy dicséretit szent felségednek
Szüntelen énekelje életébe.
6
Én nyelvem és lantom, már serkenj föl,
Isten dicséretire zöndőlj föl,
Jó hajnalban én ágyamból fölkelek,
És éneklek nagy dicsőségedről,
Uram, téged minden népnek hirdetlek.
Én nyelvem és lantom, már serkenj föl,
Isten dicséretire zöndőlj föl,
Jó hajnalban én ágyamból fölkelek,
És éneklek nagy dicsőségedről,
Uram, téged minden népnek hirdetlek.
7
Mert mind az égig fölhat jó voltod,
Az fölhőköt éri igazságod,
Dicsőségedet láttasd meg az égen,
És jelentsd meg nagy hatalmasságod
Minden embereknek ez egész földen.
Mert mind az égig fölhat jó voltod,
Az fölhőköt éri igazságod,
Dicsőségedet láttasd meg az égen,
És jelentsd meg nagy hatalmasságod
Minden embereknek ez egész földen.
