Szenci Molnár Albert: LIV. ZSOLTÁR
Könyörgése Dávidnak az megszabadításért.
Tarts meg, Uram Isten, engem,
És szent nevedért védelmezz meg,
Ártatlan igyemet tekintsd meg,
Hatalmaddal támadj mellém,
Kérem te szent felségedet, |
És kegyessen vedd füleidben
Az én szájamnak beszédét.
Mert ellenségim kevélyen
Reám támadnak és kergetnek,
És engem halálra keresnek,
Eszekben sem jut az Isten.
De az Isten megtart engem, |
És segedelmét hozzám nyújtja,
Jóra vezérli életem.
Ez nékem szánt nagy nyavalyát
Én ellenségimre téreti,
És ezt nékiek megfizeti,
Megmutatván igazságát.
Akkoron néked víg szívvel |
És szent nevedet magasztalom,
Mert ő teljes kegyességgel.
Mert minden én ínségemből
Te megszabadítál engemet,
Megbüntetéd ellenségimet,
Kit én megláték szememmel.