Szenci Molnár Albert: IX. ZSOLTÁR
IX. ZSOLTÁR
C. M.
Az Izráel népének háláadása és könyörgése.
Az Izráel népének háláadása és könyörgése.
1
Dicsérlek téged, Úr Isten,
És áldlak teljes szívemben,
És az te csudatételidet
Hirdetem jótéteményidet.
Dicsérlek téged, Úr Isten,
És áldlak teljes szívemben,
És az te csudatételidet
Hirdetem jótéteményidet.
2
Tebenned, Uram, vigadok,
Nagy örömömben tombolok,
És az te fölséges nevednek
Szép dicséreteket éneklek.
Tebenned, Uram, vigadok,
Nagy örömömben tombolok,
És az te fölséges nevednek
Szép dicséreteket éneklek.
3
Mert az én ellenségimet
Megtérítéd, veréd őket,
Kik rettegvén hátraesének,
Színed elől mind elveszének.
Mert az én ellenségimet
Megtérítéd, veréd őket,
Kik rettegvén hátraesének,
Színed elől mind elveszének.
4
Én igyemet megtekintéd,
És kegyelmessen felvövéd,
Ülvén törvéntévő székedben,
Megmentél igaz ítéletben.
Én igyemet megtekintéd,
És kegyelmessen felvövéd,
Ülvén törvéntévő székedben,
Megmentél igaz ítéletben.
5
Az pogányokat megfeddéd,
Az gonoszokat elvesztéd,
Semmivé tőd az ő nevöket,
Teljességgel eltörléd őket.
Az pogányokat megfeddéd,
Az gonoszokat elvesztéd,
Semmivé tőd az ő nevöket,
Teljességgel eltörléd őket.
***
6
Te, ellenség, azt alítád,
Hogy te könnyen elronthatnád
Ez városokat; elrontád-é,
Még híreket is eltörléd-é?
Te, ellenség, azt alítád,
Hogy te könnyen elronthatnád
Ez városokat; elrontád-é,
Még híreket is eltörléd-é?
7
Nem lehete, mert az Isten
Megmarad dicsőségében,
Ő törvényszékit készíteti,
Az ítéletre letéteti.
Nem lehete, mert az Isten
Megmarad dicsőségében,
Ő törvényszékit készíteti,
Az ítéletre letéteti.
8
Dolgában tart igazságot,
Előhívja ez világot,
És igazsággal mindeneket
Megítél minden nemzeteket.
Dolgában tart igazságot,
Előhívja ez világot,
És igazsággal mindeneket
Megítél minden nemzeteket.
9
Ő az szegénnek ótalma,
Őrzője, minden jutalma,
Azki szükségének idején
Hozzád ohajt könyörgésében.
Ő az szegénnek ótalma,
Őrzője, minden jutalma,
Azki szükségének idején
Hozzád ohajt könyörgésében.
10
Azért bíznak csak tebenned,
Azkik esmerik szent neved,
Kik tőled várnak segétséget,
Úr Isten, nem hagyod el őket.
Azért bíznak csak tebenned,
Azkik esmerik szent neved,
Kik tőled várnak segétséget,
Úr Isten, nem hagyod el őket.
11
Énekeljetek az Úrnak,
Az Sion hegyén lakónak,
Sokságát cselekedetinek
Hirdessétek minden népeknek.
Énekeljetek az Úrnak,
Az Sion hegyén lakónak,
Sokságát cselekedetinek
Hirdessétek minden népeknek.
12
Azki nyilván megkeresi,
Az igaz vért nem felejti,
És az szegényeket nem hagyja,
Kiknek kiáltásokat hallja.
Azki nyilván megkeresi,
Az igaz vért nem felejti,
És az szegényeket nem hagyja,
Kiknek kiáltásokat hallja.
13
Uram, légy kegyelmes nékem,
És tekéntsd meg nagy ínségem,
Az ellenség életem gyötri,
Az halál kapuiból végy ki.
Uram, légy kegyelmes nékem,
És tekéntsd meg nagy ínségem,
Az ellenség életem gyötri,
Az halál kapuiból végy ki.
14
Hogy dicsérhesselek vigan,
Az Sionnak kapuiban,
És örvendezhessek szivemben,
Hogy engem megtartál kegyessen.
Hogy dicsérhesselek vigan,
Az Sionnak kapuiban,
És örvendezhessek szivemben,
Hogy engem megtartál kegyessen.
15
Az pogányok pedig szörnyen
Estek az önnön vermekben,
Azmelly hálót ők másnak hántak,
Önnön lábok abban akadtak.
Az pogányok pedig szörnyen
Estek az önnön vermekben,
Azmelly hálót ők másnak hántak,
Önnön lábok abban akadtak.
***
16
Innen az Úr esmertetik,
Szent ítéleti megtetszik,
Hogy az gonosz ő szándékában,
Önnön magát ejti hálóban.
Innen az Úr esmertetik,
Szent ítéleti megtetszik,
Hogy az gonosz ő szándékában,
Önnön magát ejti hálóban.
17
Az gonosz népek hirtelen
Bédőlnek az nagy mélységben,
Az pogányok is mind elvesznek,
Kik Istenről elfeledkeznek.
Az gonosz népek hirtelen
Bédőlnek az nagy mélységben,
Az pogányok is mind elvesznek,
Kik Istenről elfeledkeznek.
18
Az szegént el nem felejti,
De mindenkor megtekénti,
Az nyomorultnak könyörgését
Meghallja, s' megadja kérését.
Az szegént el nem felejti,
De mindenkor megtekénti,
Az nyomorultnak könyörgését
Meghallja, s' megadja kérését.
19
Kelj föl, Uram, és légy jelen,
Hogy ember erőt ne vegyen,
Az pogányokat hívd elődben,
Ítéld meg erős törvényedben.
Kelj föl, Uram, és légy jelen,
Hogy ember erőt ne vegyen,
Az pogányokat hívd elődben,
Ítéld meg erős törvényedben.
20
Szívekben, Uram, rettentsd meg,
Hogy magokat gondolják meg,
És esmerjék az pogán népek,
Hogy ők is halandó emberek.
Szívekben, Uram, rettentsd meg,
Hogy magokat gondolják meg,
És esmerjék az pogán népek,
Hogy ők is halandó emberek.
