Szenci Molnár Albert: CXLIII. ZSOLTÁR
CXLIII. ZSOLTÁR
C. M.
Dávidnak külömb-külömb könyörgése és kérése.
Dávidnak külömb-külömb könyörgése és kérése.
1
Hallgasd meg, Uram, kérésemet,
Vedd füledben könyörgésemet
Az te ígéreted szerint,
Hallgass meg és tarts meg engemet
Te szent igazságod szerint.
Hallgasd meg, Uram, kérésemet,
Vedd füledben könyörgésemet
Az te ígéreted szerint,
Hallgass meg és tarts meg engemet
Te szent igazságod szerint.
2
Szolgádat törvénben ne idézd,
Haragodat reám ne gerjeszd
Az én gonosz bűneimért,
Mert ez egész földet bár elnézd,
Nem találhatsz igaz embert.
Szolgádat törvénben ne idézd,
Haragodat reám ne gerjeszd
Az én gonosz bűneimért,
Mert ez egész földet bár elnézd,
Nem találhatsz igaz embert.
3
Az ellenség kerget engemet,
Az földhöz verte életemet,
Helyheztetött az setétben,
Setétségben engem elrejtett,
Mint az halottat az sírben.
Az ellenség kerget engemet,
Az földhöz verte életemet,
Helyheztetött az setétben,
Setétségben engem elrejtett,
Mint az halottat az sírben.
4
Az én lelkem elkeseredett,
Sérelem miatt elepedett,
Azért, hogy elhagyál engem,
Csaknem elszántam életemet,
Úgy elkeseredett szívem.
Az én lelkem elkeseredett,
Sérelem miatt elepedett,
Azért, hogy elhagyál engem,
Csaknem elszántam életemet,
Úgy elkeseredett szívem.
5
Ez illyen nagy ínségim között,
Emléjtem az régi időköt,
Nézvén csuda dolgaidat,
Mellyeket kezed cseleködött,
Kikvel biztatom magamat.
Ez illyen nagy ínségim között,
Emléjtem az régi időköt,
Nézvén csuda dolgaidat,
Mellyeket kezed cseleködött,
Kikvel biztatom magamat.
6
Tehozzád, én Uram Istenem,
Nagy siralommal fölemelem
És kinyújtom kezeimet,
Tégedet úgy ohajt én lelkem,
Mint az száraz föld az vizet.
Tehozzád, én Uram Istenem,
Nagy siralommal fölemelem
És kinyújtom kezeimet,
Tégedet úgy ohajt én lelkem,
Mint az száraz föld az vizet.
***
7
Ne késsél, hallgasd meg kérésem,
Mert elfogy bennem az én lelkem:
Színed tőlem el ne térjen,
Mert majd el-ollyanná kell lennem,
Mint azkik szállnak az sírben.
Ne késsél, hallgasd meg kérésem,
Mert elfogy bennem az én lelkem:
Színed tőlem el ne térjen,
Mert majd el-ollyanná kell lennem,
Mint azkik szállnak az sírben.
8
Kegyelmezz meg, Uram, énnékem,
Hallgass meg és őrizz meg engem,
Mert én csak tebenned bízom,
Utaidat adjad esmérnem,
Mert tehozzád kívánkozom.
Kegyelmezz meg, Uram, énnékem,
Hallgass meg és őrizz meg engem,
Mert én csak tebenned bízom,
Utaidat adjad esmérnem,
Mert tehozzád kívánkozom.
9
Szabadíts meg ellenségimtűl,
Kik engem kergetnek ok nékűl,
Benned vetem reménségem,
Viselj gondot az én igyemrűl,
Uram, kérlek, ne hagyj engem.
Szabadíts meg ellenségimtűl,
Kik engem kergetnek ok nékűl,
Benned vetem reménségem,
Viselj gondot az én igyemrűl,
Uram, kérlek, ne hagyj engem.
10
Taníts meg engemet, szolgádat,
Hogy tehessem akaratodat,
Mert te vagy az én Istenem,
Hogy őrizhessem utaidat,
Szent lelkeddel vezérlj engem.
Taníts meg engemet, szolgádat,
Hogy tehessem akaratodat,
Mert te vagy az én Istenem,
Hogy őrizhessem utaidat,
Szent lelkeddel vezérlj engem.
11
Uram, engemet erősíts meg,
Te szent nevedért vigasztalj meg,
És az te kegyességedből
Az én életem szabadítsd meg
Mindennémű ínségekből.
Uram, engemet erősíts meg,
Te szent nevedért vigasztalj meg,
És az te kegyességedből
Az én életem szabadítsd meg
Mindennémű ínségekből.
12
Gondold meg hozzám jó kedvedet,
Veszesd el én ellenségimet,
Töröltessenek el azok,
Azkik kergetik életemet,
Mert én te hív szolgád vagyok.
Gondold meg hozzám jó kedvedet,
Veszesd el én ellenségimet,
Töröltessenek el azok,
Azkik kergetik életemet,
Mert én te hív szolgád vagyok.
