Somlyó Zoltán: KOSZTOLÁNYI DEZSŐNEK
egykor itt laktál, az eszembe jut.
Emlékemben egy kéz arra mutat.
te magad kevélyen, fiatalon.
adtad a verset, a fűszeres bort.
s remegve nézted a szürke falat,
ördögöt, mely angyalszárnyakat kér.
Petőfit idéztük s mondtuk: Hazánk!...
s a vérező mellet oly fiatalon.
s a porba beírja mélytitku szavát...
s az élet szent fényét, mint hal el, kihül...
föllebbent mindnyájunk könnyes szemén...
Tűzben láng! Békében költő-szinész!...
Őt, akit ottfeledtek a csatán.
De azért Petőfi mégis halott!