Somlyó Zoltán: HŰSÉG
az italodhoz én adtam a szomjat;
az estjeidhez olyan altatót,
amely a mákony ízével dacolhat.
s a némaságod én adtam a kéjben.
Én adtam a hazugságot s valót;
az éjt a napban s a napot az éjben.
Cipeld magad ruhád setét uszályát.
A hintó eltaposta bús lovát,
mely hűen vitte hideg éccakán át.