Somlyó Zoltán: TITÁNOK VOLNÁNK
nem nyomná átkos, szörnyű félelem,
mely bekopogtat minden éjjelen.
s imánk, mint órjás isteni lakat,
lezárja bennünk mind a múltakat.
a vágyaink az élet asztalán,
miknek virágja csipkedő csalán,
amikre balzsam seholse terem,
mert nyílásuk az örök végtelen.
vigasztalóul szivárog reánk.
S csak áhitozni tud titáni szánk.