Somlyó Zoltán: A NÉMASÁG ÁLARCA ALATT
A NÉMASÁG ÁLARCA ALATT
Most már te: szivem szerelme, édes,
csak andalogj a téli uccán, régi multon.
Takarjon bundád selyme s drága préme
meleg nyakadra biztatón simuljon.
csak andalogj a téli uccán, régi multon.
Takarjon bundád selyme s drága préme
meleg nyakadra biztatón simuljon.
Ugy járj itt a hasító hidegben:
feszes, finom asszonyruhák parfőmös halma, -
idegen, vad férfiszemektől áhitottan:
egy régi, bús ember vesztett hatalma,
feszes, finom asszonyruhák parfőmös halma, -
idegen, vad férfiszemektől áhitottan:
egy régi, bús ember vesztett hatalma,
ki majd a decemberi hóba lépek,
nyomomba nagy fekete út marad utánam.
És némán iszom teák langy zamatját,
mely csókjaid idézi, csöndes számban.
nyomomba nagy fekete út marad utánam.
És némán iszom teák langy zamatját,
mely csókjaid idézi, csöndes számban.
S remek csipőd s meleg nyakad, az áldott,
mint örök hóval fedett halálosztó hegyek,
ugy csillannak majd elborult szemembe
s messziről intnek, hogy néma legyek...
mint örök hóval fedett halálosztó hegyek,
ugy csillannak majd elborult szemembe
s messziről intnek, hogy néma legyek...
