Somlyó Zoltán: TILOSAK A NŐI CSODÁK!
a tiszta nyári hajnalon, a fenyveserdő mentén:
ne, ó ne mond utánnam a forró nyári szélbe
rossz, csunya szavakat.
Elmém kinyilt szemednek, mint termő női test.
Minden szép és tökélyes vonalad megszereztem
szerelmeim közé.
minek alunni kéne ily sebes éj után.
Eszembe jutott minden: sok régi-régi csókom
és szégyeltem magam.
én, régi hősszerelmes - lyukaskezü vagyok.
Simitnom szabad már csak bársonyt és női vállat,
mert kéjem elborult.
mik üdvözöltek egykor sok nő szive mögött.
S ha uj leányhoz nyulok, e csengők felsikoltnak
messziről, keserűn.
és régi kéjek ólmát fülembe öntözik.
Hidd el: szépnek talállak, szeretlek és csodállak,
de a Multé vagyok!