Somlyó Zoltán: SZERELMEM MESSZIBB ÁFRIKÁNÁL
üldözni buggyos török bugyogót!
Rikoltanám: éljen Tripolitánia!
S egy buja török ledöfne utána.
alélt szivemmel forró partokon.
Lerongyolódna görbe kardtokom
és meghalnék egy keserű bozótban.
Ó, pergő por, ó, fekete vadon!
Egy magyar ifjú, alig harminc éves,
eltorzult léttel rólad álmodom.
szemem egy magyar lányra veti át.
És csókolom a bronzos bőr zamatját
s a messzinél is messzibb lányt: Meát.