Somlyó Zoltán: SÉTA
SÉTA
Sétálok néha lenn a Dunaparton.
Égő szivarom néma számba tartom.
Égő szivarom néma számba tartom.
A szivar, az még megvan, megmaradt.
A többi eltűnt a sok év alatt...
A többi eltűnt a sok év alatt...
Megyek. A léptem kényszeredve koppan.
És érzem, egyre jobban, egyre jobban,
És érzem, egyre jobban, egyre jobban,
hogy séta ez az élet, semmi más!
Nincs érkezés, csak mindig indulás...
Nincs érkezés, csak mindig indulás...
S egy nap eltűnik majd a sétatér...
Szivar kialszik... séta véget ér...
Szivar kialszik... séta véget ér...
