Somlyó Zoltán: A TŰZFAL
lenn sápadt fű s a fűben ócska hintók,
a hintókon szerelmes-éhes macskák,
cicázók, fázók, egymásra kacsintók.
mint vénkisasszony egy sötét teremben.
Meredt árnyéka: szűkös toalettje
az estbe hull s a rossz hintókra lebben.
Az első hó már kiváncsi a földre.
Egy csillag sápad át pirosból zöldre.
Megáll. A vak, üres telekre bámul -
s egy mécs gyúl föl a tűzfal ablakábul.